Mára nyilvánvalóvá vált, hogy az elmúlt 40–50 év során kialakult pénzügyi-gazdasági struktúra valójában egy piramisjátékhoz hasonlít, minimális reálgazdasági alapokkal. Csak addig működik, amíg alul vannak új befizetők (akik sokszor nem önszántukból befizetők), miközben a csúcson elhelyezkedők óriási pénzeket keresnek. Azonban mint minden piramisjáték, egyszer ez a struktúra is összeomlik, mert kiderül róla, hogy valójában nem más, mint egy felfújt szappanbuborék, egy virtuális valóság.

A világban mozgó pénzmennyiség mögött lévő valós reálgazdaság egyes becslések szerint az öt százalékot sem éri el! Ahhoz, hogy a hitelpiramis kialakulhasson, nem lett volna elég néhány pénzéhes bankár szélhámoskodása, kellett hozzá a közgazdasági szakma teljes megvásárlása, a politikai elitek alkalmatlansága és kollaborálása, valamint az egyszeri „fogyasztók” totális felelőtlensége is. Mostanra jutottunk el oda, hogy nincs tovább. A hitelek kamatos kamatai megfojtanak bennünket és mindenki mást (lásd Görögországot és nemsokára a többieket). Az elmúlt húsz évben Magyarország felélte az elkövetkező 20–30 év forrásait, és most ez a forrásnélküli időszak kezdődik.

Ami a nagy változásokból az egészségügyet érinti, az is nyilvánvaló. Egyre kevesebb pénz jut mindenre, így gyógyszertámogatásra is. Ami a gazdaságnak a hitel, az az egészségügynek a tb-kassza, ezen belül a gyógyszer-kereskedelemnek a gyógyszertámogatások mértéke. Ha kivonják a gyógyszerek mögül a támogatások nagy részét, akkor a betegek egyszerűen nem fogják tudni kiváltani a drága készítményeket, ami a gyártók és a forgalmazók árréstömegét is érzékenyen fogja érinteni. Érdemes lenne elgondolkodni azon, hogy az eddig fenntartott gyógyszertámogatási rendszer mennyiben szolgálta a betegek, és mennyiben a gyógyszergyártás, illetve a gyógyszer-kereskedelem érdekeit. A WHO statisztikái között böngészve érdekes összehasonlítást tehetünk a nálunk egészségügyre jóval kevesebb pénzt költő országok mutatói és hazánkéi között. Nem mindig a drága a jobb.

A demográfiai bomba

A másik ok, ami igazán drámai probléma, az a demográfiai helyzet. Nemcsak Magyarországon, hanem egész Európában is égető gond lett a gyermekszületések alacsony száma. Az igazi gazdasági és társadalmi krízis ennek lesz a következménye. Hamarosan olyan alacsony szintre fog esni a dolgozni tudó és akaró rétegek létszáma, hogy egyszerűen képtelenek lesznek eltartani a társadalom egyre növekvő inaktív részét. Nyugat-Európa – a kelet-európai munkavállalók tömeges betelepítésével – egy kis ideig még el tudja odázni saját összeomlását, ezzel azonban a kelet-európai országok, köztük Magyarország demográfiai és gazdasági összeomlását hozza közelebb.

Ki kell végre mondani, hogy az általános, mindenki számára egyformán elérhető, magas színvonalú egészségügyi ellátás illúzió, gazdaságilag finanszírozhatatlan. Ebből következik, hogy a jövőben mindenkinek sokkal mélyebben a zsebébe kell nyúlnia, ha gyógyulni akar.

Eredeti írás: Dr Vásárhelyi Csaba (Forrás: Marketingpirula)