Üdvözöljük honlapunkon !

Ezen a lapon nem csak a betegeinket közvetlenül érintő információkat adunk közre. Olvashatnak egészségpolitikai híreket, jogszabályokat, érdekességeket. Vannak bejegyzések, melyeket gondolatébresztőnek szántam, és lesznek olyanok is, aminek tartalmával nem értek egyet. Beláthatnak a munkánkba a mi szemszögünkből is. Szándékom az, hogy anyagi világunkban megmaradjon a bizalom az orvos és beteg között, ami a gyógyulás alapja.

Dr. Martinkó István

Új gép lesz, orvos nem

 Kollektív hazugság, hogy ma a magyar egészségügyért nem kell fizetni – mondta Lantos Gabriella a Világgazdaságnak.

Ónodi-Szűcs Zoltán egészségügyért felelős államtitkár azt mondja, az államnak nagyobb szerepet kell vállalnia: nem kell a CT-gépeket magándiagnosztikai laboroktól bérelni, mert eleve ott vannak az állami intézményekben, és az orvos is ott van a gép mellett. Mit gondol erről?

Azt, hogy az az orvos hamarosan nem lesz ott. A jól képzett szakember elfogy. Az állam vehet jó gépeket, ha majd sok pénze lesz, de, hogy ezeket a gépeket bárki kezelje, azt meg kell fizetni. Az orvosok és az ápolók bérének el kell érni a nyugati bérek 60-70 százalékát.

Ön meg tudja adni a nyugati fizetéseket?

Mi sem tudjuk megadni, de a nyugati fizetések 60-70 százalékát igen. Úgy látom, havi nettó egymillió forintot szeretne keresni egy teljes állású orvos. Lehet, hogy ez az összeg tovább emelkedik, mert ha az alacsonyabb jövedelmek fokozatosan felzárkóznak, az előbb-utóbb az orvosi bérekre is nyomást gyakorol. Ezt mi is csak úgy tudjuk kigazdálkodni, hogy árat emelünk. A versenytársakat látva ki lehet jelenteni, hogy már elindult egy áremelési spirál. Ez elkerülhetetlen, ha meg akarjuk tartani a személyzetet.

Orvoshiány önöknél is van?

Hogyne. Egy egészségügy van: ha elfogynak az orvosok az állami ellátásból, akkor nemcsak onnan fogynak el, hanem a magánellátásból is. Ezért közös érdek, hogy megtartsuk a még itthon lévőket. Mert aki elment, az nem jön vissza. Egy egészen más logika szerint működő egészségüggyel találkoznak Európában, nemcsak a fizetés jóval magasabb, hanem sokkal jobb körülmények között, lényegesen átláthatóbb felelősségi viszonyok között lehet dolgozni.

Melyek a legfőbb tanulságai a magyar egészségügyi rendszer teljesítményértékelésének?

Ismerem ezeket a számokat, óriási hiba, hogy nem ez a legfontosabb kérdés ma a közbeszédben. Álproblémák terelik el az emberek figyelmét. Azzal kellene foglalkozni, hogy hét év alatt 225 ezer elkerülhető halálozás volt ebben az országban, ami meghaladja Debrecen lakosságát. Ez önmagában olyan nemzeti tragédia, amely fel kellene hogy rázza a közvéleményt, de néhány gondolkodón kívül ez nem nagyon aggaszt senkit.

A teljes interjút Világgazdaság portálján olvashatja.

Antibiotikum: csak addig, amíg nem vagyunk jobban?

Nem támasztják alá bizonyítékok, hogy igaz lenne a sokat hangoztatott, sőt sulykolt szabály, miszerint ha valaki elkezdett egy antibiotikum-kezelést, azt a rezisztencia kialakulásának elkerülése érdekében teljességében be is kell fejeznie, írja a The BMJ .

  • Valójában a betegek inkább felesleges kockázatnak teszik ki magukat, amikor a szükségesnél tovább alkalmaznak egy kezelést, írják Martin Llewelyn és kollégái (Brighton és Sussex Medical School).

Az infektológus, mikrobiológus és epidemiológus szerzők szerint itt az ideje, hogy az egészségpolitikusok, tanárok és orvosok abbahagyják annak az üzenetnek az ismétlését, hogy az antibiotikum-rezisztencia elkerülése érdekében végig kell szedni az elkezdett antibiotikum-kurzust, és fel kell vállalniuk annak közvetítését, hogy ez az állítás helytelen volt, hiszen nem támasztja alá bizonyíték.

The antibiotic course has had its day című írásukban a szakértők egyenesen azt hangsúlyozzák, hogy az antibiotikum-rezisztencia inkább a szükségesnél hosszabb ideig tartó kezelés miatt alakul ki. Mint hozzáteszik: a bizonyítékok inkább azt támasztják alá, hogy sok szituációban biztonságos és hatékony az antibiotikumszedés korábbi abbahagyása. Mindazonáltal vannak kivételek is, így pl. a tuberkulózis kezelésére szolgáló antibiotikumok esetén.

A szerzők szerint az antibiotikum-kúra végigszedése a legegyszerűbb bölcsességnek is ellentmond, miszerint csak annyi gyógyszert szedjünk, amennyire szükségünk van, és felhívják a figyelmet a kutatások fontosságára, amelyek révén meghatározhatnánk, hogy az-e a legmegfelelőbb üzenet, miszerint hagyd abba az antibiotikum szedését, ha jobban érzed magad. Mindehhez viszont klinikai vizsgálatokkal kell kiválasztani az antibiotikumkezelés optimális időtartamát, írja a The BMJ  cikke, ami a tévhit eredetét visszavezeti az antibiotikumok modern kori felfedezésének idejébe, az 1940-es évekbe, amikor pl. Fleming a penicillin felfedezéséért kapott Nobel-díjának átvételekor elmondott beszédében is hangsúlyozta, hogy ha a Streptococcus pyogenes által megfertőzött személy nem szedi elég ideig a penicillint, akkor megfertőzhet másokat, sőt az antibiotikumrezisztenssé vált kórokozó átadásával mások halálát is okozhatja.

Azóta már tudjuk, hogy a Streptococcus pyogenes nem képes penicillinrezisztenciát kifejleszteni.

A fenyegetést inkább az opportunisztikus pathogének (Escherichia coli és ESKAPE organizmusok: Enterococcus faeciumStaphylococcus aureusKlebsiella pneumoniae, Acinetobacter spp, Pseudomonas spp, Enterobacter sppjelentik, amelyek azután támadják meg a személyt, miután a bármilyen okból szedett antibiotikum miatt a szenzitív pathogének elpusztulnak – az antibiotikumrezisztencia fő forrása nem az antibiotikum által a pathogénekre kifejtett evolúciós nyomás, hanem a spontán rezisztencia-mutációt hordozó klónok elterjedése inadekvát dozírozás és monoterápia miatt. Mindazonáltal a szükségesnél hosszabb ideig tartó antibiotikumkezelés valóban fokozza az antibiotikumrezisztencia kialakulásának kockázatát, hangsúlyozzák a szerzők.

(forrás: MedicalOnline)

Mikor eredményez a boldogság egészséget?

If, Why, and When Subjective Well-Being Influences Health, and Future Needed Research című áttekintő tanulmányukban Ed Diener és munkatársai megvizsgálják, befolyásolja-e a szubjektív jóllét érzése a fizikai egészséget, és megállapítják, vannak olyan körülmények, amikor igen.

Az Applied Psychology: Health and Well-Being című szaklap tanulmánya olyan vizsgálatok áttekintését adja, amelyekben különböző lehet a szubjektív jóllét (pl. az élettel való elégedettség vagy az élet élvezete) és a fizikai egészség (pl. hosszú élet, kardiovaszkuláris egészség, erős immunrendszer, hosszú telomérák) definíciója egyaránt, azonban Diener és munkatársai azt vallják, a széles megközelítés, a számos különböző metodológia használata a leghatékonyabb az olyan dinamikus és komplex rendszerek megértése érdekében, mint amilyen az emberi viselkedés és egészség.

A University of Virginia és a University of Utah pszichológusai szabadon hozzáférhető cikkükben megállapítják: a kérdésre, miszerint befolyásolja-e a szubjektív jóllét érzése a fizikai egészséget, a tudomány mai állása szerint bizonyosan igennel válaszolhatunk: a jóllét érzése befolyásolja a fájdalomérzékenységet, a betegségprogressziót, az élettartamot, az immun- és kardiovaszkuláris rendszer állapotát egyaránt. Ma már inkább az a megfejtendő, hogy mikor és milyen körülmények között.

Egy vizsgálat szerint például a negatív hangulat szívkatéterezés után rosszabb túlélést jelez előre alacsonyabb iskolai végzettségűeknél, a pozitív hangulat kisebb másnapi vércukorszintet jelez előre nőknél, ha a pár tagjai között veszekedés van, lassabb a sebgyógyulás, Japánban a düh kifejezése javítja az immun- és kardiovaszkuláris rendszer állapotát, az USA-ban rontja stb..

Diener és munkatársai szerint a „mikor és milyen körülmények között” kérdésén túl is igen sok fontos megválaszolatlan kérdés van az elmúlt években fellendült tudományterületen, pl. hogyan lehet hosszú távon is megmaradó módon fejleszteni a jóllét érzését, illetve hogyan és mikor lehet úgy fejleszteni, hogy a kívánt egészségnyereséget érjük el. Van-e olyan küszöbérték, amin túl a jóllét érzésének javulása már nem jár egészségnyereséggel? Hogyan aránylik a magas, illetve alacsony jóllétérzés a testedzés vagy a nemdohányzás pozitív hatásaihoz? Egy vizsgálat szerint azok, akik gyermekkorukban az átlagnál kirívó mértékben vidámabbak voltak, rövidebb ideig élnek; milyen egyéb körülmények között lehet ártalmas a jóllét érzése?

A kutatók – akik azt is bemutatják, hogy mai tudásunk szerint milyen mechanizmusokon keresztül érvényesül a pozitív, illetve negatív hatás – azt is elmondják, hogy a szakterület potenciálisan óriási fontosságú felfedezésekkel kecsegtet, és valószínű, hogy a közeljövőben a klinikusok számára ugyanolyan informatív lesz pácienseik jóllétérzését monitorozni, mint vércukorszintjüket és gyulladásos faktoraikat.

Mint a pszichológusok kifejtik, nyilvánvaló, hogy az egyéneknek felelősséget kellene vállalniuk azért, hogy olyan mentális szokásokat fejlesszenek ki magukban, amelyek lehetővé teszik a boldogságot.

(forrás: MedicalOnline)

Utazás előtt gondoljon a kanyaróra !

A romániai kanyarójárvány során 2016. január 1. és 2017. április között
a megbetegedettek száma meghaladta a 4000 főt. 2017 elejétől Európa más országaiban is folyamatosan emelkedik a jelentett esetek száma: Olaszországban 1333, Csehországban 38, Lengyelországban 140, de Németország és Franciaország is küzd a járvány megfékezésével.

Bejelentett kanyaró esetek országonként
(eset/millió, 2016. április–2017. március)Bejelentett kanyaró esetek országonként (eset/millió, 2015. 05. 01–2016. 06. 30.)(ECDC. Surveillance report, Measles and rubella monitoring, January 2017, Disease surveillance data:
1 January–31 December 2016, http://ecdc.europa.eu/en/publications/Publications/measles%20-rubella-monitoring-170424.pdf)

KINEK JAVASOLT AZ OLTÁS UTAZÁS ELŐTT?

A járványos területre utazók közül azoknak, akik turistaként vagy iskolai kirándulás kapcsán családoknál laknak, vagy akik külföldi munkájuk kapcsán gyermekekkel, betegekkel foglalkoznak.

Ha ismert a kanyaró veszélye:

  • 15 hónaposnál fiatalabb csecsemő utaztatása nem javasolt, vagy előre kell hozni
    az MMR oltását, amit legalább 1 hónappal az indulás előtt be kell adatni. 9–12 hónapos korban adott MMR oltást 15 hónapos korban ismételni kell.
    A 12–15 hónapos korra előrehozott MMR oltást már nem kell ismételni.
  • Az 1978 után születettek a hazai előírások szerint csaknem kivétel nélkül két oltásban részesültek, mert 1989-ben, amikor az újraoltást bevezették, ők már
    11 évesek voltak. Ezért esetükben nem szükséges újabb oltás.
  • Azok számára, akik 1968-78 között születtek különösen fontos a megelőzés, ha családtervezés előtt állnak, vagy 15 hónapnál fiatalabb, vagy immunhiányos él a környezetükben, mert csak egy oltást kaptak.
  • Azok számára, akik 1969 előtt születettek és nem emlékeznek arra, hogy átestek kanyarón.

A KANYARÓRÓL

Vírusos fertőzőbetegség, igen könnyen terjed egyik emberről a másikra cseppfertőzéssel. 9–10 napos lappangási idő után láz, köhögés, hurut és kötőhártya gyulladás a kezdeti tünetek. Pár nap múlva a fül mögött, majd az egész testen végigvonuló kiütések lépnek fel. A kiütések élénkvörösek, majd barnás színre változnak. Leggyakoribb szövődménye a középfül- és tüdőgyulladás, de agyvelőgyulladást is okozhat. A hurutos tünetek megjelenése előtt már fertőz a kiütések elhalványodásáig. Oki terápia nincs. Aki átesett a betegségen, életre szóló védettsége van.A kanyaró lehetséges szövődményei:

  • akut otitis média, maradandó süketséggel – 1/10 eset
  • víruspneumonia – 1/20 eset
  • myocarditis
  • encephalitis – 1-2/1000 eset
  • Subacut sclerotizáló panencephalitis
  • halálos kimenetel 1/1000 eset

A KANYARÓ ELLENI OLTÁS

Három komponensű oltóanyagok vannak jelenleg forgalomban, amelyek a rubeola és
a mumpsz betegség elleni gyengített vírusokat is tartalmazzák szubkután alkalmazásra. Gyermekek és felnőttek részére ugyanazon a kiszerelés adható. Az oltóanyag liofilizátumot, az oldószerrel történő oldást követően 1 órán belül be kell adni! Az oltás után a 8–28. nap között oltási betegség léphet fel azoknál, akik nem védettek valamelyik betegséggel szemben. Az oltás nem adható 9 hónapos kor alattiaknak, várandósoknak és immunhiányosaknak. Ha átesett a betegségen, életre szóló védettsége van. A magyarországi oltási rend szerint, aki 1968 után született már kapott kanyaró elleni oltást. 1989-ben vezették be a 11 évesek emlékeztető oltását, azaz, aki 1978-ban született, már két oltást kapott. Az első oltást követően az oltottak 93%-a,
a második után az oltottak 97%-a védett.

A fertőződés kockázatát egyéb módon is csökkenteni lehet: kerülendő a zsúfolt helyek látogatása .

KINEK NEM JAVASOLT AZ UTAZÁS?

• 1969 előtt született, kanyarón át nem esett immunhiányosok (daganatos betegség
miatt kezeltek, transzplantáltak, biológiai terápiát kapók),
• Várandósok
• 15 hónaposnál fiatalabbak, akiknek már nincs idő a védőoltásra
(1 hónap az utazás előtt).

HOL LEHET AZ OLTÁST KÉRNI?

A háziorvos vényre felírja, a gyógyszertárban kiváltható, majd a háziorvos beadja.
A hűtőlánc biztosítása fontos! Oltást adnak az utazókat ellátó oltóhelyek www.utazaselott.hu, az OEK Utazás-egészségügyi és Oltóközpontja (www.oek.hu Nemzetközi oltóközpont). Az utóbbi helyen H–K–Sz–Cs: 9–13 óra között van oltás. A tájékoztató teljes szövege megtalálható az Országos Epidemiológiai Központ honlapján az „Információk a kanyaróról, Utazási ajánlás” címmel. (http://www.oek.hu/oek.web?to=2550&nid=1301&pid=1&lang=hun)

Referenciák:

  1. ECDC. Communicable disease threats report. CDTR. Week 15, 9–15 April 2017
  2. Budai-Nyerges: Védőoltások (2001) Medicina Köynvkiadó
  3. Ludwig-Szalka: Infektológia (2009) Medicina könyvkiadó
  4. VACSATC. Országos Epidemiológiai Központ Lakossági tájékoztató a kanyaró, mumpsz és rubeola (MMR) elleni védőoltásról. 2017. április 06. www.oltasbiztonsag.hu
  5. OEK. lakossági tájékoztató a kanyaróról, 2017. www.oek.hu

Üdvözlettel:
dr. Jelenik Zsuzsanna
infektológus főorvos

Doktor Google veszélyei: a böngészés nem avat orvossá

Alááshatja a szülőknek a gyerekorvosba vetett bizalmát az internetről származó információ – figyelmeztetnek amerikai kutatók. A világháló hasznos dolog, de nem tudja a tüneteket összefüggésükben értelmezni. Nem beszélve arról, hogy sok hamis információval is lehet ott találkozni.

Az amerikai Gyermekorvosok Akadémiai Társaságainak (Pediatric Academic Societies) e héten megrendezett éves konferenciáján a Hofstra Northwell School of Medicine munkatársa, Ruth Milanaik arra figyelmeztette kollégáit, hogy az online forrásokból összegyűjtött információ megingathatja a szülők bizalmát a gyerekorvos által felállított diagnózisban. A San Franciscóban rendezett találkozón Milanaik elmondta: ha a szülők az interneten talált egészségügyi tanácsok nyomán kételkednek az orvos ítéletének helyességében, az késleltetheti a szükséges kezelés megkezdését.

Online felmérés

Milanaik és munkatársai felmérésükben a Mechanical Turk online kutatási platform segítségével 1374 önként vállalkozó szülőnek küldtek ki rövid ismertetőt egy képzeletbeli gyerek páciensről, aki a tünetleírás szerint:

„ harmadik napja tartó kiütésekkel és súlyosbodó lázzal jelentkezett”

Az átlagosan 34 éves és legalább egy 18 éven aluli gyereket nevelő résztvevőket ezután három csoportra osztották.

Az első csoportnak egy olyan internetes oldal képernyőfotóit küldték el, amely a Streptococcus baktériumfertőzéshez köthető, kiütéssel és lázzal járó skarlát egyes tüneteit sorolja fel. Antibiotikum-kezelés híján a skarlát reumás lázzá súlyosbodhat, sőt szövődményként egyes esetekben akár szívkárosodást is okozhat.

A második csoportban a szülők egy másik honlap képernyőfotóit kapták meg, amely a Kawasaki-szindróma néhány tünetét írja le. Ebben a betegségben a vérerek testszerte gyulladásos állapotba kerülnek, amit szintén láz és kiütések kísérnek. Ez esetben a potenciálisan életveszélyes szövődmények – például értágulatok – elkerülése érdekében azonnali gyulladáscsökkentő kezelés alkalmazása szükséges.

A harmadik csoportba osztott szülők semmilyen internetes oldalról nem kaptak képernyőfotókat.

 

Az internet alááshatja az orvosba vetett bizalmat

Ez után valamennyi résztvevő elolvashatta az orvos által felállított diagnózist, amelyben a szakértő skarlátot állapított meg a gyereknél. A kontrollnak tekintett harmadik csoportban a szülők 81,0 százaléka fogadta el bizalommal az orvos szakvéleményét. Az első csoport szülői, akik a skarlátról kaptak internetes információt, 90,5 százalékban szavaztak bizalmat az orvosnak, és közülük kevesebben (42,0 helyett csak 21,4 százalékban) vették volna fontolóra, hogy második szakvéleményt kérjenek.

Ezzel szemben a második csoportba sorolt résztvevők, akik a Kawasaki-szindrómáról olvastak internetes tájékoztatót – amelynek tünetei között szintén szerepelt a kiütés és a láz –, csupán 61,3 százalékban fogadták el az orvos diagnózisát, és 64,2 százalékuk nyilatkozott úgy, hogy valós szituációban második szakvéleményt kérne.

Milanaik ennek kapcsán elmondta, hogy miközben számos előnye van annak, hogy az interneten keresztül bárki könnyen hozzáférhet orvosi jellegű információkhoz, a  „tünetek internetvezérelt értelmezése” alááshatja a szülőknek és általában a pácienseknek az orvosba vetett bizalmát.

Az internetes „diagnózist” beszéljük meg az orvossal

„ Az internet hatékony eszköz az információszerzésre, ám használhatóságát korlátozza a gondolkodásra és érvelésre való alkalmatlansága” – mondta Milanaik. Azzal, hogy egy keresőmotorba bepötyögünk pár tünetet, egyáltalán nem biztos, hogy megfelelően jellemeztük a fennálló kórképet. A számítógép által generált diagnózis félrevezetheti a beteget vagy a beteg gyerek szüleit, akik aztán megkérdőjelezik orvosuk szaktudását, második véleményért folyamodnak egy másik szakemberhez, s mindez komoly késést okozhat a szükséges kezelés megindításában.”

„A szülők kétely esetén természetesen mindig fordulhatnak egy másik orvoshoz további szakvéleményért” – tette hozzá Milanaik, de jó, ha az internetről szerzett ismereteiket először saját orvosukkal osztják meg.”

Több honlap hitelessége vitatható

Mivel az orvosi információk internetes elérése valamennyiünk mindennapjainak részévé vált, számos tudományos kutatás firtatta már az online orvosi tájékoztató lapok szakmai hitelességét. Immár tízéves az a felmérés, amelyben urológusok a rejtettheréjűséggel kapcsolatos online információk értékelése kapcsán arra a következtetésre jutottak, hogy a témával foglalkozó honlapoknak csak 35 százalékát hitelesítette valamilyen nonprofit szakmai szervezet, miközben a weblapok 77 százaléka nem tüntette fel a szerepeltetett információk forrását, és az összefoglalók 48 százalékának még csak nevesített szerzője sem volt. Az orvosi és álorvosi honlapok elburjánzásával a helyzet azóta inkább csak romlott.
Az Egyesült Államok Nemzeti Egészségügyi Intézetei, a National Institutes of Health (NIH) étrend-kiegészítőkkel foglalkozó hivatala (ODS) által kiadott irányelvek segítenek annak eldöntésében, hogy mennyire bízhatunk meg egy-egy honlap által kínált orvosi információban.

A NIH ODS szerint alapvető követelmény, hogy a honlapról egyértelműen kiderüljön:

  1. ki az üzemeltetője,
  2. ki finanszírozza az ott megjelenő tartalmat,
  3. milyen céllal üzemel a weblap,
  4. honnan származnak (pontos irodalmi idézetmegjelöléssel) az ott olvasható adatok,
  5. milyen tudományos bizonyítékok támasztják alá az ott szereplő állításokat,
  6. milyen tudományos lektoráláson esett át a lap tartalma,
  7. mennyire friss a tartalom,
  8. mennyire megbízhatóak azok a honlapok, amelyeket az innen induló hivatkozásokra kattintva elérhetünk,
  9. milyen célból és milyen felhasználói információt gyűjt a lap az ide látogatókról,
  10. hogyan léphetünk kapcsolatba a lap üzemeltetőjével.

 

forrás: origo.hu

A tíz legdrágább betegség Magyarországon

Az egészségbiztosító a 2015-ös év során a legtöbbet a cukorbetegség ellátására költött, de komoly összeget fordítottak a szívbetegségek, illetve a magas vérnyomás okozta megbetegedések kezelésére is. Az OEP tájékoztatása alapján összeállítottuk azon 10 betegség listáját, melynek kezelése a legtöbbe kerül a magyar államnak.

A január elsejével átalakult Országos Egészségbiztosítási Pénztártól a tavalyi év végén kértünk tájékoztatást azon betegségek tízes listájáról, amelyre az állam a legtöbbet költött. Mivel a 2016-os évről még csupán részadatokkal tudtak szolgálni, így a 2015-ös kiadásokat összegezve állítottak listát nekünk a morbiditási csoport szerinti tíz legdrágább betegségről.

Bár a listán több daganatos megbetegedés is helyet kapott, meglepő módon egyik sem szerepel az első ötben. Talán ennél is megdöbbentőbb lehet, hogy az élen a cukorbetegség végzett, amelyre közel másfélszer annyit kellett költenie az egészségbiztosítónak, mint az összes, emésztőszervet érintő rákos megbetegedésre együttvéve. Íme tehát azon tíz morbiditási csoport, amely a legtöbb költséget jelentette az OEP kasszának.

  1. Cukorbetegség – 44,9 milliárd

A cukorbetegség a világon a leggyakoribb anyagcsere-betegség, mely szövődményei révén rontja a beteg életminőségét és életkilátásait. A betegek száma világszerte rohamosan emelkedik, s ez alól Magyarország sem kivétel: 2004-ben mintegy félmillióra becsülték itthon a diabéteszesek számát, napjainkban már közel 800 ezren küzdenek a betegséggel. Ennek körülbelül a fele – 390-400 ezer ember jelenik csak meg az ellátórendszerben, sokan ugyanis nem fordulnak orvoshoz a betegség tüneteivel.

Két fő típusát ismerjük, amelyek más-más kezelési módot igényelnek. Az 1-es típusú cukorbetegséget a hasnyálmirigy Langerhans-szigeteiben az inzulintermelő béta sejtek pusztulása okozza, és folyamatos inzulinpótlás szükséges a betegnél. A 2-es típusú cukorbetegség kialakulásának középpontjában az inzulinrezisztencia áll, amelyet gyakran magas vérnyomás és vérzsírszint is kísérhet. Mivel a cukorbetegség lassan minden tizedik magyar embert érinti, kezelése hatalmas terhet jelent az államnak, az OEP-kasszából a betegeknek 44 975 323 199 forintot fizettek ki a 2015-ös évben.

  1. Iszkémiás szívbetegség – 41 milliárd

A szívizom elégtelen vérellátása miatti szívbetegség – orvosi szakszóval iszkémiás szívbetegség – vezető haláloknak számít a világ fejlettebb részén. A rossz vérellátás a szívizom elhalásához vezet, ami szívelégtelenséggel, vagy szívinfarktussal végződhet. Magyarországon különösen nagy problémát jelentenek a szívbetegségek, amelyek elsősorban a mozgásszegény életmód, az egészségtelen táplálkozás és a stressz következményei. A cukorbetegséghez hasonlóan a magas esetszám miatt hatalmas kiadást jelent az egészségkasszának ez a betegség: 41 093 043 558 forintba került a a magyar államnak 2015-ben.

A szívbetegségek kezelése több tízmilliárd forintjába kerül az egészségbiztosítónak

 

  1. A szívbetegség egyéb formái – 35 milliárd

A legköltségesebb betegségek tízes listáján a harmadik helyet is a szívvel kapcsolatos megbetegedések foglalják el. Az “egyéb” kategóriában szerepel többek között a heveny és fertőzéses szívburokgyulladás, az aorta szűkülete és rendellenességei, a szívizomgyulladás, a szívmegállás, szívnagyobbodás vagy pangásos szívelégtelenség. A 2015-ös esztendőben 35 055 012 515 forintot fizetett ki az OEP ezeknek a betegségeknek a kezelésére.

  1. Veseelégtelenség – 34,6 milliárd

A veseelégtelenség azt jelenti, hogy a vesék képtelenné válnak a méreganyagok kiszűrésére a vérből, így azok felhalmozódhatnak a szervezetben, a testünk érzékeny elektrolit-egyensúlya megbomlik, ennek pedig igen súlyos következményei lehetnek. A veseelégtelenség kialakulása hosszú idő alatt, de rendkívül gyorsan is megtörténhet – kórházakban például bizonyos gyógyszerek vagy kontrasztanyagok hatására is kialakulhat, akár néhány óra alatt. Akut (azaz hirtelen fellépő, válságos) formája évente nagyjából a lakosság 0,2 százalékánál alakulhat ki, míg krónikus veseelégtelenségben körülbelül 80-100 ezer ember szenvedhet Magyarországon. Az igen költséges művesekezelésre szoruló betegek száma évről évre nő, ami nagy terhet ró a hazai egészségügyre, így kevéssel maradt csak le a legköltségesebb betegségek dobogójáról. A 2015-ös adatok szerint 34 608 272 258 forintba került a veseelégtelenségben szenvedők kezelése.

  1. Magas vérnyomás (hypertensiv) betegségek – 33,9 milliárd

A magas vérnyomás okozta szív- és vesebetegségek, illetve maga a magasvérnyomás-betegség a tízes lista középmezőnyében szerepel, közel 34 milliárd forintos kiadásával. A koszorúér-betegség korábbi vizsgálatai bizonyították, hogy az infarktus és még kifejezettebben az agyi katasztrófa vezető kockázati tényezője a magas vérnyomás. A népesség mintegy 15 százalékának van tartósan a magas vérnyomás szempontjából határérték, azaz 140/90 Hgmm fölötti vérnyomása, egyes becslések szerint minden 8. halálesetben szerepet játszik ez az állapot. A magyar egészségügy tavalyelőtt 33 987 158 301 forintot költött a betegség kezelésére.

A legtöbb emberben a magas vérnyomás nem okoz panaszokat, annak ellenére, hogy bizonyos tüneteket, – így például fejfájást, orrvérzést, szédülést, kipirult arcot és fáradtságot sokan a magasvérnyomás-betegségnek tulajdonítanak.

  1. Az emésztőszervek rosszindulatú daganatai – 33,3 milliárd

Talán meglepő, hogy a rák egyik formája sem szerepel az öt legköltségesebb betegség között, az emésztőszervek daganatos megbetegedései azonban így is komoly terhet rónak az egészségügyre. Az emésztésért felelős szervek hosszú láncolatában több helyen is kialakulhat daganat, ide tartozik a nyelőcső, a gyomor, a vékonybél, a vastagbél, a végbél, az epehólyag és a hasnyálmirigy rákos elváltozása is. A vastag- és végbéldaganatok előfordulása az utóbbi évtizedekben a négyszeresére nőtt, évente körülbelül 5000 ember életét követeli, míg a gyomorrák ritkább, de sokszor rosszabb lefolyású. A műtét és kemoterápiás kezelések mellett egyre nagyobb szerep jut a biológiai kezeléseknek. Az emésztőszervek rosszindulatú daganatai 33 269 482 784 forintjába kerültek a magyar egészségügynek 2015-ben.

  1. Idült alsó légúti betegségek – 33 milliárd

Ide tartozik többek között az aztma, az idült hörghurut vagy a tüdőtágulás. A nagy költségeket ez esetben is főként az óriási betegszám magyarázza. A dohányosokat és rendszeres szmogban élő városlakókat különösen veszélyeztető, idült hörghurutban szenvedők száma Magyarországon nagyjából félmillió, az asztma pedig a magyar lakosság 2-3 százalékát érinti. Előbbi kezelésében az életmódváltás mellett az oxigénterápia hozhat javulást, utóbbinál pedig lényegében tüneti kezelést alkalmaznak csupán, hörgőtágító gyógyszerekkel enyhítik a panaszokat. Tavalyelőtt az állam 32 963 162 846 forintot fordított a betegségek kezelésére.

  1. A nyirok- és vérképzőszervek és rokon szövetek rosszindulatú daganatai – 32,9 milliárd

Ezen daganattípusok között szerepel például a leukémia és a nyirokrendszert támadó Hodgkin-kór is. Egyik sem tartozik a leggyakoribb betegségek közé, de költséges kezelésük (kemoterápia, interferon-kezelés, csontvelő-átültetés, illetve az egyre nagyobb teret nyerő, célzott terápiás lehetőségek) miatt komoly kiadást jelentenek az egészségügynek. Tavalyelőtt 32 870 122 283 forintot fizettek mi a magyar betegek gyógyítására.

  1. Az emlő rosszindulatú daganata – 24,9 milliárd

Az emlő daganatos megbetegedésének gyakorisága évről évre nő, Magyarországon ma már a leggyakoribb női rák, évente 7500 új beteget fedeznek fel, és 2300 nő halálát okozza. Minden tizenkettedik nőnek esélye van arra, hogy élete során emlőrákja alakuljon ki. Az emlőrák kezelésében a műtétet, a besugárzást, a citosztatikus és hormonkezelést többnyire egymással kombinálva alkalmazzák, s ahol lehetőség van rá, célzott gyógyszeres kezelést is alkalmaznak. A Her-2 pozitív daganatos sejtek esetében célzott, az egészséges sejteket kevésbé károsító kezelésre is van lehetőség. A 2015-ös évben 24 929 051 865 forintjába került az államnak a betegség kezelése.

  1. Agyi érbetegségek (cerebrovascularis betegségek) – 22,4 milliárd

Az agyvérzést, agyérgörcsöt, agyembóliát sorolja ide az egészségügy, és a tízes lista utolsó helyén szerepel, több mint 22,4 milliárdos költséggel. Az agyvérzés – más néven stroke – a fejlett gazdaságú országokban a szívbetegségek és rosszindulatú daganatok után a harmadik leggyakoribb oka az elhalálozásnak.  Az agyi érbetegségek kezelése tavalyelőtt 22 352 440 522 forintjába került az OEP-nek.

Forrás: HáziPatika.com

A tájékozódó beteg és a médiaszenzációk hatása

A betegek tájékozódása ma már mindennapos, hiszen az interneten (legalább is angol nyelven) mindenféle információ hozzáférhető. Ez kívánatos, de nem mindig hasznos. A modern média káros hatásának néhány példáját mutatjuk be.

A Dr. Google 24 órás klinikai szolgáltatása és Wikipedia majdnem minden élethelyzetre hasznos tanáccsal szolgál. A böngésző betegek diagnosztizálják magukat és kialakítják elképzelésüket a „megfelelő” gyógymódokról is. A sokszor igen csekély egészségügyi (még kevesebb orvosi) ismerettel rendelkező laikusok szívesen írnak orvosi kérdésekről a médiában és az olvasók, még inkább a betegek nagy érdeklődéssel fogyasztanak minden hírt, szenzációt. A kutatók megvizsgálták, hogy az információáradatnak milyen hatásai lehetnek a nem szakember olvasókra.

Nem kívánt terhesség, abortusz

Dr. Gerd Gigerenzer professzor (the Max Planck Institute for Human Development and the Harding Center for Risk Literacy) egy sajtókonferencián arról számolt be, hogy  már 1995-ben is nagy problémát okozott egy nyilvános bejelentés. A gyógyszerek biztonságosságával foglalkozó angol bizottság (British Committee on Safety of Medicines, CSM) adatai szerint a harmadik generációs orális kontraceptívumok szedésekor életveszélyes trombózis alakulhat ki, és ez a veszély bizonyos fogamzásgátlók esetén megduplázódik – ez bizony sokkoló hír a, amivel a laikusok természetesen nem sokat tudnak kezdeni. De hogyan is van ez valójában, konkrét adatokkal?  „Minden 7000, második generációs fogamzásgátlót szedő hölgy közül egy kap trombózist. Ez a szám a harmadik generációs orális kontracaptívumokat szedők esetén eléri a 2, ezt jelenti a megduplázódás” -mondja Gigerenzer. Ha a média az abszolút számokkal operál, valószínűleg nem sok minden történik, a megduplázódás szó hatásának eredménye számos nem tervezett terhesség és 13 000 abortusz volt.

Kezeletlen depresszió, következményes öngyilkosság

A kiemelt figyelmeztetést – más néven keretes vagy „fekete keretes figyelmeztetés” (black box warning) figyelmeztetést – amiben a gyártónak fel kell tüntetni az életet veszélyeztető kockázatot,  mindig rendkívüli médiaérdeklődés kíséri.  Az Egyesült Államok Gyógyszerhatósága (FDA) elrendelte, hogy az USA-ban 2004 óta fel kell tüntetni az antidepresszívumok dobozában lévő ismertetőkön, fekete keretben, hogy ezek a szerek fokozhatják a gyermekek és 25 éven aluli fiatalok öngyilkossági késztetését. Egyes esetekben ez valóban így is van, de számos metaanalízis igazolja, hogy e szerek szuicidprotektív hatása nagyságrendekkel nagyobb, mint az általuk okozott ritka állapotromlás, és a következ­ményes öngyilkosság.

Christine Y. Lu (Harvard Medical School, Boston) szerint a figyelmeztetés ördögi kört indított. Az amerikai mainstream media, különösen New York Times és a the Washington Post részletesen beszámolt az esetről. A gyógyszerfelírás 31 %-kal csökkent, de nem csak a figyelmeztetésben szereplő korosztály számára rendelt gyógyszereké, hanem a fiatal felnőttek (24,3 %-kal) és az idősebb betegek számára rendelt szereké is (14,5 %-kal), és ezzel egyidőben a túladagolás is emelkedett, a fiatalok körében 21,7%-kal, a fiatal felnőttek esetén 33,7%-kal.

Nem csituló sztatin vita- csökkent adherencia

Krishnan Bhaskaran azt vizsgálta, milyen hatással vannak a médiainformációk a sztatin terápiában részesülők adherenciájára. A British Medical Journal-ban 2013-ban megjelent  cikkeikben John D Abramson, Harvard Medical School in Cambridge (Massachusetts), ésAseem Malhotra, Croydon University Hospital London, megkérdőjelezték az enyhe és közepes kockázatú betegek sztatinterápiájának hasznosságát. A brit média azonnal felkapta a hírt, s bár az orvosok sztatin felírási hajlandósága nem változott, a betegek érzékenyen reagáltak. A primer prevenciós céllal sztatint kapók 11%-a, a szekunder prevenciós terápiában részesülők 12%-a hagyta abba a sztatinok szedését, összesen mintegy 200 000 angliai beteg. A kutatók becslése szerint szívinfarktus és stroke halálozás az elkövetkezendő 10 évben 2173 további esettel bővül, de ha a betegek teljesen abbahagyják a sztatin szedését, ez a szám elérheti a 6372-őt.

A BMJ főszerkesztője Dr. Fiona Godlee továbbra is amellett érvel, hogy feltétlenül meg kell vitatni a laikusokkal a gyógyszerek előnyeit és veszélyeit. A fenti esetek azonban azt példázzák, hogy a tudományos eredmények nem mindig segítik a betegeket a tudatos döntések meghozatalában.

 

Forrás: DocCheckNews

Szingularitás és digitális halhatatlanság

Csak akkor válhatna valóra a psziché, illetve a személyiség digitális halhatatlansága és az embert alapjaiban feljavító mesterséges intelligencia létrehozása – számos informatikus, köztük Ray Kurzweil vágya –, ha feltörnénk a neurális kódot, a tudomány legkeményebb dióját.

A neurális kód megértése határtalan lehetőségeket adna a kezünkbe agyunkkal és elménkkel kapcsolatosan, írja a Scientific Americantudományos-ismeretterjesztő szakírója, John Horgan a szingularitás elérésének valószínűségét elemző cikkében. Beteljesedne a sci-fi írók fantáziája, és valósággá válna az agykontroll, a gondolatolvasás, az ember bionikus feljavítása vagy a személyiség feltöltése számítógépre, azaz a digitális halhatatlanság.

Mint Horgan megjegyzi, mindez az idősödő emberek számára – ő maga 62 éves – igen csábítóan hangozhat, és napjainkban sok, elsősorban számítógépes szakember szeretné elhinni és elhitetni, hogy mindez még az ő életében lehetségessé válik. A technológiai szingularitással (az a hipotetikus időpont, amikor a mesterséges intelligencia lekörözi az emberi elmét) kapcsolatos elképzelések, mint a menyországról szóló fantáziák, sok formában élnek a fejekben, írja a tudományos szakíró. A legtöbb elképzelés úgy látja a jövőt, hogy az ember először bionikus agyturbózás révén cyborggá válik, agyi chipek erősítik fel percepcióját, memóriáját és intelligenciáját, végül képes lesz hátrahagyni az egész testét, és pszichéje számítógépekben élhet örök életet (a bionika szó a biológia és az elektronika-számítástechnika szó összevonásából keletkezett, e két tudományterület határán mozog).

A szingularitás apostolai, így pl. a Google technológiai/műszaki igazgatója,Raymond Kurzweil (aki 2005-ben könyvet is írt „Mindjárt elérjük a szingularitást” címmel) általában számítógépes szakemberek, és úgy tűnik, hogy az idegtudományhoz vagy a genetikához vajmi keveset értenek. Elképzeléseiket arra alapozzák, hogy az információs technológiában exponenciális fejlődésnek lehetünk tanúi, ezért úgy vélik, hamarosan bekövetkezhet a biológiai és nem-biológiai intelligencia összekapcsolása, ami aztán pár évtizeden belül a halhatatlan, szoftver alapú emberiség kialakulásához vezethet.

Horgan szerint azok a szakértők, akik nemcsak a mesterséges, de a valódi agyakhoz is értenek, nevetségesen naivnak tartják ezt az elképzelést, mivel az emberiség még beláthatatlanul messze van annak megértésétől, hogy hogyan hozza létre az agy az elmét. A Nobel díjas agykutató, Eric Kandel megfogalmazása szerint az agy–elme kapcsolat mibenlétéről senkinek sincs a leghalványabb elképzelése sem, ami jelenleg mondható, az mind legfeljebb informált, intelligens vélemény. Az agykutatók nem rendelkeznek egységes elmélettel, ami összefoglalná a számos, ellentétes irányokba mutató ismeretet és kísérletes eredményt, mint pl. Kandel felfedezését a néhány neuront tartalmazó tengeri csigák memóriájának kialakulása mögött álló kémiai és genetikai folyamatokról.

Az emberi agy, fejtegeti Horgan, 100.000 másik neuronhoz kapcsolódó, 100 milliárd idegsejtjével a tudomány által ismert legkomplexebb jelenség, ami ráadásul folyamatos változásban van. A számos idegsejt-típus az elektromos impulzusokon felül neurotranszmitterek sokaságával kommunikál, hormonok és növekedési faktorok oldatában úszik, így nem csoda, hogy az agyi és elmebetegségek zömének kialakulásáról és lehetséges terápiájáról fogalmunk sincs. A szingularitás-hívők azonban csak az akciós potenciálok létéről akarnak tudomást venni, azok működését akarják számítógéppel modellezni, és számításaikat arra alapozzák, hogy az összes szinapszis másodpercenkénti egyenként átlagosan 10 akciós potenciáljának megfelelő processzáló kapacitása már ma is van egyes szuperszámítógépeknek.

Ez azonban nem változtat azon a tényen, folytatja Horgan, hogy fogalmunk sincs a neurális kódról, azaz arról az algoritmusról, hívhatjuk akár szoftvernek is, ami az akciós potenciálokat és a többi fiziológiai folyamatot percepcióvá, memóriává, jelentéssé, szándékokká és személyiséggé alakítja. Ez nemcsak a tudomány legmélyebb, legalapvetőbb kérdése, hanem egyben a legnehezebb is, és úgy tűnik, nemcsak a különböző fajok használnak különböző neurális kódot, de egy-egy fajon belül a különböző szenzoros modalitások is. Ráadásul napjainkra az is kiderült, hogy az egyes neuronok nem szimpla átkapcsoló állomások, hanem önmagukban is hatalmas komputációs erővel bírnak.

Steven Rose neurobiológus kifejezésével élve: az agy az individuális neuronok és szinapszisok szintje feletti és alatti szinteken egyaránt dolgoz fel információt, genetikus, hormonális és egyéb folyamatok révén, azaz a szingularitás-hívők alapfeltételezése, miszerint az akciós potenciálok reprezentálnák az agy teljes komputációs outputját, téves. Ráadásul ahhoz, hogy értelmezhessük az agyi aktivitás bármely pillanatát, hozzá kéne férni a szervezet teljes neurális és hormonális élettörténetéhez, az illető valamennyi tapasztalatához, a teljes szociális környezet leírásához, amiben az illető személy élete során létezett. Példával élve: ha egy cerebroszkóp rögzítené agyának neurális aktivitását, amint a neurobiológus egy utcán felé jövő piros buszt néz, ahhoz, hogy rekonstruálni lehessen Rose érzelmeit, teljes élettörténetével és a körülötte lévő világ egészével tisztában kellene lenni, pl. azzal is, hogy 5 éves korában majdnem elütötte egy ilyen jármű, illetve hogy a múlt héten terroristák buszt akartak robbantani.

Azaz, vonja le a következtetést Horgan, minden individuális psziché alapvetően redukálhatatlan, működése megjósolhatatlan és megfoghatatlan. Bár érthető, hogy az emberek sóvárognak az – akár spirituális, akár technológiai – transzcendencia után, nézzünk szembe a ténnyel: a szingularitás nem tudományos, hanem inkább vallásos vízió.

 

Dr. Kazai Anita

(forrás: MedicalOnline)

A balekok tartják el a potyautasokat

Mi a baj a magyar egészségüggyel? – 2. rész

LANTOS GABRIELLA

Keveset költ Magyarország az egészségügyre. Az érdekvédők szerint 600 milliárd forint hiányzik az egészségügyi kasszából. Reális-e, hogy évente ennyivel több pénz (a GDP 2%-a) kerüljön az egészségügybe? És attól valóban sokkal jobb lenne az ellátás? Biztosan lenne ennyi pénznek helye. Ám a jelenlegi 2,7 millió tényleges járulékfizető ezt nem tudja kifizetni. Ehhez szükség lenne még plusz 3,2 millió befizetőre. Ezen kívül egy olyan teljes körű egészségbiztosításra, amely a köz és magánellátást együtt finanszírozza. Csak az állami és magánszolgáltatásokat összekapcsoló co-payment szüntetheti meg a közegészségügyet jelenleg lélegeztetőgépen tartó hétköznapi korrupciót – a hálapénzt. Ám a hálapénz nemcsak kötőanyag, hanem méreg is. A több pénz ezért önmagában sajnos nem elég garancia a jó egészségügyi ellátásra. Ez látszódik abból is, hogy a rendszeres kórház-konszolidáció eddig mindannyiszor eredménytelen volt. Kizárólag az átlátható finanszírozás számolhatja fel az egészségügyet szétrohasztó hűbéri viszonyokat és javíthatja meg a közellátást.

Alig költünk gyógyításra

Ma hivatalosan a GDP 8 százaléka jut az egészségügyre, ez a szám OECD országokban 9 százalék. Első ránézésre nem is olyan rossz. Ám ha a magánköltések 2,5 százalékát, meg még a gyógyszerkassza 1,5 százalékát is levonjuk, akkor kapjuk meg a valódi egészségügyi közkiadást, a GDP 4 százalékát.

Az orvosbárókra megy el a pénz

Ők azok, akik két-háromszor többet keresnek mint a nyugat-európai kollégáik. Van, aki évi százmilliót. És nem igaz, hogy kevés az orvos. Le kell számolni a tévhitekkel és mítoszokkal, amelyek elfedik a valódi problémákat az egészségügyben.

Ez még fele sincs annak, amit a fejlett országokban az egészségügyre költenek, persze, hogy rossz az ellátás.

Gyógyításra ebből 1000 milliárd forint jut, nyugdíjra háromszor ennyi megy.

Miért ilyen kevés az egészségügyre költhető közpénz? Azért, mert nagyon kevés a járulékfizető. Az egészségügy és a nyugdíj ugyanis olyan különleges szolgáltatás, amit csak a kockázatközösség tagjai vehetnek igénybe, a befizetett járulékaikért cserébe. Így nyugdíjra csak az jogosult, aki 20 éven át fizette a nyugdíjjárulékot. Aki 19 évig fizette, nem kap semmit. És aki többet fizetett aktív korában, az több nyugdíjat is fog kapni később. Az egészségügyben nincsenek meg ezek az arányosságok. Mindenki kap ellátást, akár fizet járulékot, akár nem. Így persze kevesen fizetnek és ők is inkább keveset.

Kevesen fizetnek az egészségügyért, de ők sokat

Az egészségügyi ellátásért a 8 millió felnőttből 4,4 millió fizet valamennyit, 3,6 millió pedig ingyen kapja. Az egészségügyben így néz ki a kockázatközösség. A 4,4 millió járulékfizető (ők a bruttó bérük 7 százalékát fizetik) is több alcsoportra oszlik a befizetett összeg nagysága és jogcíme szerint.

1,7 millió ember legfeljebb a minimális díjat, havi 7000 forint körüli összeget fizet: ők a közmunkások, a minimálbéresek és a jövedelemmel nem rendelkezők (ők szolgáltatási járulékot fizetnek). Őket nyugodtan nevezhetjük névleges járulékfizetőnek, hisz az általuk befizetett évi 84 000 forint a saját ellátásukat is alig fedezi.

Csak 2,7 millió olyan ember van, aki a minimálbérnél nagyobb összeg után fizet járulékot. Őket nevezhetjük a tényleges járulékfizetői körnek.

Tehát a pénztárosok, villanyszerelők, tanítók és programozók befizetései tartják el az egészségügyet, amit a másik 5,3 millió felnőtt polgártársuk is használ.

Ebben a diszkriminatív rendszerben azonban van még egy csavar. Ugyanis a 7 százalékos járulékot csak az alkalmazottaknak kell a teljes bérük után megfizetniük, az őket alkalmazó vállalkozóknak nem. Ők havi 37 500 forintnál nem fizetnek többet. Nem véletlenül van szinte minden családban egy mikrovállalkozás.

Természetesen a felnőtt lakosság harmadának járulékai nem fedezik a költségeket, ezért azt még hasonló arányban adókból is pótolni kell. Ennek a forrása a munkáltatók által fizetett szociális adó, ami 27 százalékkal növeli meg a bruttó béreket. A szociális adó a nyugdíj és az egészségügy finanszírozására együtt szolgál.

Mivel a nyugdíjkassza 3000 milliárd forintos, a teljes egészségügyi pedig 1400 milliárd forintos, ezért ezt az arányosságot követve kiszámolható, hogy az alkalmazottak egészségügyre a teljes bérköltségük 13 százalékát, nyugdíjra 22 százalékát fizetik ki.

Az egyéb kis tételekkel együtt a teljes jövedelmük 37 százaléka járulékokra megy el.

Sokkal rosszabb a helyzet, mint 1975-ben

Hogy alakult ki ez a méltányosnak semmiképpen sem nevezhető állapot? A gyökerek még a kádárizmusba nyúlnak vissza, egészen az 1975-ös Társadalombiztosítási Törvényhez, ami állampolgári joggá tette az egészségügyi ellátást. Ennek költségét az akkori 5 millió foglalkoztatottra terhelték úgy, hogy a dolgozók helyett a vállalatok fizették a járulékokat.

Ez 89 után csak annyiban módosult, hogy a vállalatok mellett a munkavállalóknak is fizetniük kellett. Más csoportoknak azonban továbbra sem. Az 1975-ös törvény még abból indult ki, hogy 5 millió felnőtt viselte a másik 3 millió felnőtt eltartásának a költségeit, azaz 1 eltartottra 1,7 kereső jutott.

Ma valójában a tényleges járulékfizetők, 2,7 millió ember finanszírozza 3,6 millió ellátását (a névleges befizető 1,7 millióról mondjuk azt nagyvonalúan, hogy épp eltartják magukat). 1 eltartottra 0,7 kereső jut a korábbi 1 eltartott 1,7 kereső arányhoz képest.

Az elmúlt 40 évben leromlott arányt időközben semmilyen intézkedéssel nem korrigálták, így nemcsak a nyugdíjbomba ketyeg, hanem az egészségügyi is.

Mi következik ebből? Vagy elfogadja a társadalom azt, hogy a kevés befizető miatt a magyar egészségügy ennyire képes. Vagy jobbat akar, ám akkor több pénzt is kell erre költeni, aminek három forrása lehet:

  • vagy a jelenlegi befizetőkre kell még nagyobb terhet rakni, és tovább emelni a járulék szintjét, mondjuk a jelenlegi 7 százalékról 10 százalékra. Aztán, az idősödő társadalom miatt még tovább.
  • Vagy a ma még kivételezett csoportokat is be kell vonni a tb járulékfizetők körébe.
  • Vagy meg kell emelni az adókat, mondjuk a világbajnok áfát 27 százalékról 30 százalékra.

Más út nincs. Nem véletlen, hogy sok helyen Nyugat-Európában, ahol az egészségügyi rendszerek általában lényegesen jobb állapotban vannak, mint keleten, jóval szélesebb a befizetői kör: minden felnőtt fizet egészségbiztosítási járulékot.

Ahhoz, hogy az 1975-ös kiindulópont: 1 eltartott 1,7 befizető arány helyreálljon, még további 3,2 millió embernek kell tényleges tb járulékfizetővé válnia.

Az egészségügy finanszírozása sem nem igazságos, sem nem szolidáris

Nem méltányos az, hogy a felnőtt lakosság egyharmada, azaz 2,7 millió ember tartja el tényleges járulékfizetőként az egészségügyet. De nemcsak hogy nem méltányos, de mégcsak nem is igazságos a rendszer.

Ugyanis nem a gazdagok fizetnek a szegények helyett, hanem az alkalmazottak a többiek helyet.

Az pedig ellenösztönző, hogy az embereket semmi sem készteti arra, hogy a tényleges jövedelmük után járulékot fizessenek, hiszen aki nem fizet semmit, az is kap ellátást. És aki a legtöbbet fizeti, az sem kap jobbat. Így csak az fizet a teljes jövedelme után, aki ezt nem tudja elkerülni: az állami alkalmazottak, illetve a közepes és nagyvállalatok dolgozói.

Ők pedig annál becsapottabbnak érzik magukat, minél rosszabb a közellátás, mert nem azt kapják a pénzükért, amit jogosnak gondolnak. Külföldön az általuk befizetett havi 20-50 000 forintért már olyan biztosítást vásárolhatnának maguknak és a családjuknak, ami gyorsan, korszerű ellátáshoz juttatja őket. Mivel pedig ezt az összeget tb járulékként már befizették a magyar államnak, nem biztos, hogy marad még szabadon elkölthető jövedelmük, hogy másodjára, magánúton vagy hálapénzért jobb egészségügyet vásároljanak maguknak. Ők a vesztesek vagy balekok.

1,7 millió aktív korú, köztük a mikrovállalkozók csaknem 1 milliós tömege legfeljebb a minimális díjat fizetve talán épp kifizeti a saját ellátását. A többi 3,6 millió felnőtt pedig nem fizet az egészségügyért. Ennek az összesen 5,3 millió embernek a jelenlegi ellátási színvonala azt mondhatjuk, hogy elég jó, mindenesetre ár-érték arányos. Akik pedig jobbat szeretnének, benyúlnak a zsebükbe, és fizetnek: az idősebbek hálapénzt, a fiatalabbak magánszolgáltatót. Ők a haszonélvezők vagy potyautasok.

3,2 millió új járulékfizető kerestetik

Könnyű belátni, hogy a felnőtt lakosság egyharmada nem tud a másik kétharmadnak is jól működő egészségügyet fenntartani, bár ezt ígérik nekik. A nyugdíjjárulékkal ellentétben az egészségügyben nincs semmilyen arányosság: a tb járulék nagyságától független az érte járó szolgáltatás. Minden magyar állampolgár, függetlenül attól, hogy nagy befizető, vagy kicsi, netán nem fizet semmit, ugyanazt az ellátást kapja.

Ugyanazt a magas szintű egészségügyi szolgáltatást, legalábbis papíron. És hogy az mit tartalmaz? Elméletileg mindent, amit az OEP finanszíroz, hiszen az alapcsomag nincs tételesen meghatározva. Így nincsenek rögzítve azok a plusz szolgáltatások sem, amelyekért fizetni kell. Ezért teljesen esetleges, ki mit kap. Akinek szerencséje (vagy pénze) van, 2 hét alatt, korszerű eljárásssal megműtik és 2-3 ágyas, fürdőszobás szobában, elfogadható körülmények közt gyógyul úgy, hogy még a gyógyszereket is a kórház adja.

Ha pedig sem pénze, sem szerencséje nincs, akkor éveket vár egy műtétre, majd egy 100 éves, soha fel nem újított kórházban, 8 ágyas kórteremből próbál kijutni a folyosó végi mosdóba, ahol nincs ülőke és WC papír, maga veszi a kötszert, az ápolónő pedig a gumikesztyűt.

 

A közlegelők tragédiája

A korlátozott javakhoz való korlátlan hozzáférés természetesen közgazdasági nonszensz, sehol a világon nem működik. A közgazdaságtanban ezt nevezik a közlegelők tragédiájának. Ez a tantörténet arról szól, hogy a mohó gazdák több marhát engednek rá a legelőre, mint amennyit az el tud tartani. Emiatt először elsatnyul a fű, majd tönkre is megy, és végül mindenki marhája éhen döglik. Ez történik most a magyar egészségügyben is.

Szemünk láttára satnyul a fű, elmennek a nővérek és az orvosok, már a gumikesztyű is fogy.

A biztos véget csak a közjavakhoz való hozzáférés szabályozásával lehet elkerülni. De nem ez történik. A korlátlan hozzáférés jogát még a szabad orvosválasztás joga is kiegészíti. Ezt a luxust a magyaron kívül semmilyen más biztosítási rendszer nem ismeri és nem is tudja finanszírozni. Természetesen a magyar sem, ezt pótolja a hálapénz, az illegális „kiegészítő biztosítás”.

Ezt a helyzetet csak az alapcsomag tartalmának meghatározása tudja megváltoztatni. Meg kell határozni, hogy egy járulékfizetőnek hány szakorvosi vizsgálat és diagnosztika jár, mennyi időn belül van műtét, milyen technikával, milyen hotelszolgáltatás mellett, stb. Amíg ez nem történik meg, a béremelésen kívül nem érdemes és nem is szabad legálisan több pénzt betenni az egészségügybe, mert minden plusz pénz a jelenleg monopolhelyzetben lévő orvoselithez kerül.

Sokáig úgy tűnt, hogy minden ellentmondásossága ellenére mégis nagyon virulens a magyar egészségügy, hisz negyven éven át képes volt ugyanúgy működni. Viszont a sok apró, önmagában szinte láthatatlan változás mára válsággá állt össze. Emiatt egyre több szereplő vonul ki az egészségügyből.

A folyamatot a járulékfizetők kezdték meg a 90-es években. Ekkor több mint 1 millió ember eltűnt a munkaerőpiacról és ezzel a befizetők közül. Ezután még másik 1 millió kivonult a szürkegazdaságba, minimális járulékot fizetve. E 2 millió ember befizetésének a hiánya azért számolta fel az egészségügy fenntartható finanszírozását, mivel a pénzhiányt nem követte a szolgáltatási csomag szűkítése.

Az eredménye az ellátás leromlása lett, az addig is létező hálapénz pedig általánosan bevett gyakorlattá vált. Ma már nem is hálapénzről, hanem védelmi pénzről beszélhetünk. A hálapénz egyenlőtlen eloszlása miatt az orvosok nagyon megosztottak, így nem tudnak egységes nyomásgyakorlóként fellépni a források bővítésért. A legbefolyásosabb orvoselitnek nagyon is kifizetődő a jelenlegi rendszer. Közös fellépés helyett marad az egyéni kiútkeresés, évek óta egyre több és egyre fiatalabb orvos, illetve nővér hagyja el a magyar egészségügyet.

Ezért az ellátás még tovább romlik, és ez végül a tehetősebb pácienseket is arra ösztönzi, hogy elhagyják az állami egészségügyet. Ők inkább veszni hagyják a befizetett tb járulékaikat, és magánszolgáltatót keresnek. Az orvosok, nővérek, illetve a középosztálybeli fiatalabb betegek kivonulása miatt pár év alatt elfogyott az egészségügyből a változáshoz szükséges kritikus tömeg.

Teljeskörú egészségbiztosítást a köz- és magánellátás finanszírozására

Ennek megfordításához az érdekvédők szerint 600 milliárd forintot kell azonnal betenni az egészségügybe. Természetesen szükség van béremelésként egy egyszeri, jelzésértékű nagyobb összegre. Ahhoz azonban, hogy jövőre és az azt követő évben is ennyivel több pénz legyen a gyógyításra, sokkal többre van szükség. Át kell alakítani a finanszírozási rendszert. Nemcsak azt, ahogy a benne lévő pénzt elosztják, hanem azt is, ahogy beszedik.

Az egészségügyet mindenhol a világon köz és magánforrásból közösen finanszírozzák. A fejlett országokban a magánforrások aránya 27 százalék, nálunk viszont 38 százalék, ami a rossz közellátás eredménye. A közellátás 1000 milliárd forintja mellett ugyanis a háztartások még további 300 milliárd forintot költenek el gyógyításra (a többi gyógyszerre megy). Ebből 80 milliárd forintot költenek el az emberek nagyobb magánklinikákon számla ellenében, és 220 milliárd forint ( a közkiadások ötöde!!) fekete jövedelem: 70 milliárd forint a hálapénz, és 150 milliárd forintot hagynak számla nélkül kisebb lakásrendelőkben.

Ez a zavaros és átláthatatlan jövedelemtranszfer a pár ezer „orvosbárót” roppant gazdaggá teszi, míg a szakorvosok 300 óra munkával épp megkeresik az értelmiségi élethez szükséges bért. A fiatal orvosoknak marad az állami fizetés vagy a kivándorlás.

Az érdekvédők által kért bérek kifizetésére (nettó 300-700 000 Ft) akkor lesz fedezet, ha a ma gyógyításra költött 1300 milliárd forintot másképpen szedik be és másképpen is osztják el. Ez a „másképpen” elkerülhetetlen. Ennek híján az orvos és nővér elvándorlás megállíthatatlan lesz, hiszen a legpiacképesebb szakma a világon az övék.

Az öregedő nyugati társadalmaknak egyre több orvosra van és lesz még inkább szükségük. Ezért úgy szervezik meg az egészségügyüket, hogy jól megfizethessék őket. Ezt az elszívó hatást Magyarország nem tudja a határainál megállítani, így nem teheti meg, hogy nem vesz róla tudomást.

Át kell tehát alakítani a finanszírozási rendszert, hogy az ország meg tudja tartani az orvosait és a nővéreit.

A jelenlegi diszkriminatív és igazságtalan tb fizetés + hálapénz rendszer helyett egy olyan teljes körű egészségbiztosításra van szükség, ami a köz- és a magánellátást együtt finanszírozza. Ez a széles orvostársadalom számára felemelkedést, a betegeknek pedig választási lehetőséget kínál. Ezt tartaná 1,5 millió aktív korú felnőtt méltányosnak egy tavalyi kutatás szerint, amelyet a Szinapszis Kft. végzett.

A teljes körű egészségbiztosítás magában foglalja a közellátás keretében igénybe vehető, jól definiált alapcsomag kötelezően fizetett díját és a kiegészítő szolgáltatásokra használható, opcionális magánbiztosítást is. Amit mindenki ott használhat fel, ahol akar. Természetesen a jól működő állami rendelőkben vagy kórházakban is, a beteg által választott orvosnál. Aki így legálisan, viszont adózott jövedelemként kereshet a jelenleginél lényegesen többet. Talán még annál is többet, mint amennyiért most az érdekvédők küzdenek.

Jól jár a kórház is, mert ebből a pluszból neki is több jut, amiből megfizetheti az ápolókat és megveheti a fertőtlenítő szereket. Ezért minden kórház igyekszik jó orvosokat találni, akikhez visszajárnak a betegek. A rossz rendelők és kórházak pedig elvéreznek, így javul az ellátás színvonala, amivel a biztosított betegek járnak jobban. A magánklinikákon természetesen az árak magasabbak, mint az állami ellátásban, de csak annyira, amennyire a biztosítók hajlandóak leszerződni velük.

De aki ezt igényli, majd nyilván magasabb összegű biztosítást köt. Ez a finanszírozási rendszer nem feltétlenül kerülne többe a jelenlegi 1300 milliárd forintot kitevő teljes egészségügyi költésnél, viszont szinte mindenki jobban járna vele. Csak azok nem, akik eddig számla nélkül kerestek évi 50-100 millió forintot. Nekik ezentúl adózniuk kellene.

Amennyiben a finanszírozás átalakítása elmarad, akkor lassan befejeződik az a változás, amitől pedig mindenki tart. Ma már egyre kézzelfoghatóbb az, hogy a szegények és a gazdagok két külön egészségügyi rendszerbe járnak, egymástól elkülönülve. A hálapénzes vagy magánbetegek megveszik maguknak az egészségügyi ellátást, a szegények pedig kiszorulnak belőle.

A szerző egy magánegészségügyi intézmény vezetője. A cikkben leírtak a magánvéleményét tükrözik. 

Forrás: index.hu

Allergiát okozhat a paracetamol?

Az International Journal of Epidemiology-ben jelent meg az a tanulmány, amely összefüggésbe hozza a paracetamolt a csecsemőkori asztma kialakulásával.

A nyugati társadalmakban minden huszadik gyerek asztmás lesz egy éves korára. Norvég kutatók szerint a betegség kialakulása összefüggésbe hozható a paracetamol szedéssel, és kialakulásának kockázata nem csak a csecsemőkorban kapott paracetamol következtében nő meg, de attól is, ha az anya a terhesség alatt ilyen hatóanyagú gyógyszert szedett.

A norvég tanulmányban 114 500 gyermek életét követték nyomon, már az anya terhességének idején is. A gyermekek között az asztmás megbetegedés előfordulási gyakorisága három éves korban 5,7%, hét éves korban 5,1% volt.

Az okok keresése során Maria Magnus (Népegészségügyi Intézet, Oslo) és munkatársai azt vizsgálták, milyen gyakran írtak fel az anyának, és a kisgyereknek paracetamol tartalmú készítményt, terhesség alatt rendszerint a fájdalom,  kisgyermekeknél pedig a láz csillapítására. A tanulmányban résztvevő gyerekek közel kétharmada vagy a születése előtt (27,9%), vagy a születése után (15,5%), vagy mindkét életszakaszban (19,1%) kapcsolatba került ezzel a hatóanyaggal.

A vizsgálat azt állapította meg, hogy azok a gyerekek, akiknek az anyja a terhesség alatt paracetamolt szedett, gyakrabban lettek asztmásak (a relatív korrigált kockázat 1,33). A gyermekek által szedett paracetamol is növeli az asztma kialakulásának kockázatát (a relatív korrigált kockázat 1,29 (1,16-1,45)). A gyógyszer szedése, és a megnövekedett kockázat közötti kapcsolat mindkét csoportban független volt attól, hogy milyen okból történt a gyógyszerfelírás. Ez kizárja azt, hogy maga paracetamollal kezelt panasz, tünet vagy betegség lenne az asztma kialakulásának oka.

Az persze ebből a megfigyelésből nem igazolható, hogy valóban a paracetamol az oka az asztmás megbetegedések számbeli növekedésének, de a szerzők korábbi állatkísérletek eredményei alapján azt feltételezik, hogy a hatóanyagnak a légutakban gyulladáskeltő hatása van, ami kedvez a betegség kialakulásának. Ennek bizonyítására még további tanulmányok szükségesek.

 

Forrás. aerzteblatt.de

Rendelési idő
 

Dr. Martinkó István

Hétfő 8-12
Kedd 12-16
Szerda 8-12
Csütörtök 8-12
Péntek 8-12
2017. szeptember
h k s c p s v
« aug    
 123
45678910
11121314151617
18192021222324
252627282930