Üdvözöljük honlapunkon !

Ezen a lapon nem csak a betegeinket közvetlenül érintő információkat adunk közre. Olvashatnak egészségpolitikai híreket, jogszabályokat, érdekességeket. Vannak bejegyzések, melyeket gondolatébresztőnek szántam, és lesznek olyanok is, aminek tartalmával nem értek egyet. Beláthatnak a munkánkba a mi szemszögünkből is. Szándékom az, hogy anyagi világunkban megmaradjon a bizalom az orvos és beteg között, ami a gyógyulás alapja.

Dr. Martinkó István

Szingularitás és digitális halhatatlanság

Csak akkor válhatna valóra a psziché, illetve a személyiség digitális halhatatlansága és az embert alapjaiban feljavító mesterséges intelligencia létrehozása – számos informatikus, köztük Ray Kurzweil vágya –, ha feltörnénk a neurális kódot, a tudomány legkeményebb dióját.

A neurális kód megértése határtalan lehetőségeket adna a kezünkbe agyunkkal és elménkkel kapcsolatosan, írja a Scientific Americantudományos-ismeretterjesztő szakírója, John Horgan a szingularitás elérésének valószínűségét elemző cikkében. Beteljesedne a sci-fi írók fantáziája, és valósággá válna az agykontroll, a gondolatolvasás, az ember bionikus feljavítása vagy a személyiség feltöltése számítógépre, azaz a digitális halhatatlanság.

Mint Horgan megjegyzi, mindez az idősödő emberek számára – ő maga 62 éves – igen csábítóan hangozhat, és napjainkban sok, elsősorban számítógépes szakember szeretné elhinni és elhitetni, hogy mindez még az ő életében lehetségessé válik. A technológiai szingularitással (az a hipotetikus időpont, amikor a mesterséges intelligencia lekörözi az emberi elmét) kapcsolatos elképzelések, mint a menyországról szóló fantáziák, sok formában élnek a fejekben, írja a tudományos szakíró. A legtöbb elképzelés úgy látja a jövőt, hogy az ember először bionikus agyturbózás révén cyborggá válik, agyi chipek erősítik fel percepcióját, memóriáját és intelligenciáját, végül képes lesz hátrahagyni az egész testét, és pszichéje számítógépekben élhet örök életet (a bionika szó a biológia és az elektronika-számítástechnika szó összevonásából keletkezett, e két tudományterület határán mozog).

A szingularitás apostolai, így pl. a Google technológiai/műszaki igazgatója,Raymond Kurzweil (aki 2005-ben könyvet is írt „Mindjárt elérjük a szingularitást” címmel) általában számítógépes szakemberek, és úgy tűnik, hogy az idegtudományhoz vagy a genetikához vajmi keveset értenek. Elképzeléseiket arra alapozzák, hogy az információs technológiában exponenciális fejlődésnek lehetünk tanúi, ezért úgy vélik, hamarosan bekövetkezhet a biológiai és nem-biológiai intelligencia összekapcsolása, ami aztán pár évtizeden belül a halhatatlan, szoftver alapú emberiség kialakulásához vezethet.

Horgan szerint azok a szakértők, akik nemcsak a mesterséges, de a valódi agyakhoz is értenek, nevetségesen naivnak tartják ezt az elképzelést, mivel az emberiség még beláthatatlanul messze van annak megértésétől, hogy hogyan hozza létre az agy az elmét. A Nobel díjas agykutató, Eric Kandel megfogalmazása szerint az agy–elme kapcsolat mibenlétéről senkinek sincs a leghalványabb elképzelése sem, ami jelenleg mondható, az mind legfeljebb informált, intelligens vélemény. Az agykutatók nem rendelkeznek egységes elmélettel, ami összefoglalná a számos, ellentétes irányokba mutató ismeretet és kísérletes eredményt, mint pl. Kandel felfedezését a néhány neuront tartalmazó tengeri csigák memóriájának kialakulása mögött álló kémiai és genetikai folyamatokról.

Az emberi agy, fejtegeti Horgan, 100.000 másik neuronhoz kapcsolódó, 100 milliárd idegsejtjével a tudomány által ismert legkomplexebb jelenség, ami ráadásul folyamatos változásban van. A számos idegsejt-típus az elektromos impulzusokon felül neurotranszmitterek sokaságával kommunikál, hormonok és növekedési faktorok oldatában úszik, így nem csoda, hogy az agyi és elmebetegségek zömének kialakulásáról és lehetséges terápiájáról fogalmunk sincs. A szingularitás-hívők azonban csak az akciós potenciálok létéről akarnak tudomást venni, azok működését akarják számítógéppel modellezni, és számításaikat arra alapozzák, hogy az összes szinapszis másodpercenkénti egyenként átlagosan 10 akciós potenciáljának megfelelő processzáló kapacitása már ma is van egyes szuperszámítógépeknek.

Ez azonban nem változtat azon a tényen, folytatja Horgan, hogy fogalmunk sincs a neurális kódról, azaz arról az algoritmusról, hívhatjuk akár szoftvernek is, ami az akciós potenciálokat és a többi fiziológiai folyamatot percepcióvá, memóriává, jelentéssé, szándékokká és személyiséggé alakítja. Ez nemcsak a tudomány legmélyebb, legalapvetőbb kérdése, hanem egyben a legnehezebb is, és úgy tűnik, nemcsak a különböző fajok használnak különböző neurális kódot, de egy-egy fajon belül a különböző szenzoros modalitások is. Ráadásul napjainkra az is kiderült, hogy az egyes neuronok nem szimpla átkapcsoló állomások, hanem önmagukban is hatalmas komputációs erővel bírnak.

Steven Rose neurobiológus kifejezésével élve: az agy az individuális neuronok és szinapszisok szintje feletti és alatti szinteken egyaránt dolgoz fel információt, genetikus, hormonális és egyéb folyamatok révén, azaz a szingularitás-hívők alapfeltételezése, miszerint az akciós potenciálok reprezentálnák az agy teljes komputációs outputját, téves. Ráadásul ahhoz, hogy értelmezhessük az agyi aktivitás bármely pillanatát, hozzá kéne férni a szervezet teljes neurális és hormonális élettörténetéhez, az illető valamennyi tapasztalatához, a teljes szociális környezet leírásához, amiben az illető személy élete során létezett. Példával élve: ha egy cerebroszkóp rögzítené agyának neurális aktivitását, amint a neurobiológus egy utcán felé jövő piros buszt néz, ahhoz, hogy rekonstruálni lehessen Rose érzelmeit, teljes élettörténetével és a körülötte lévő világ egészével tisztában kellene lenni, pl. azzal is, hogy 5 éves korában majdnem elütötte egy ilyen jármű, illetve hogy a múlt héten terroristák buszt akartak robbantani.

Azaz, vonja le a következtetést Horgan, minden individuális psziché alapvetően redukálhatatlan, működése megjósolhatatlan és megfoghatatlan. Bár érthető, hogy az emberek sóvárognak az – akár spirituális, akár technológiai – transzcendencia után, nézzünk szembe a ténnyel: a szingularitás nem tudományos, hanem inkább vallásos vízió.

 

Dr. Kazai Anita

(forrás: MedicalOnline)

A balekok tartják el a potyautasokat

Mi a baj a magyar egészségüggyel? – 2. rész

LANTOS GABRIELLA

Keveset költ Magyarország az egészségügyre. Az érdekvédők szerint 600 milliárd forint hiányzik az egészségügyi kasszából. Reális-e, hogy évente ennyivel több pénz (a GDP 2%-a) kerüljön az egészségügybe? És attól valóban sokkal jobb lenne az ellátás? Biztosan lenne ennyi pénznek helye. Ám a jelenlegi 2,7 millió tényleges járulékfizető ezt nem tudja kifizetni. Ehhez szükség lenne még plusz 3,2 millió befizetőre. Ezen kívül egy olyan teljes körű egészségbiztosításra, amely a köz és magánellátást együtt finanszírozza. Csak az állami és magánszolgáltatásokat összekapcsoló co-payment szüntetheti meg a közegészségügyet jelenleg lélegeztetőgépen tartó hétköznapi korrupciót – a hálapénzt. Ám a hálapénz nemcsak kötőanyag, hanem méreg is. A több pénz ezért önmagában sajnos nem elég garancia a jó egészségügyi ellátásra. Ez látszódik abból is, hogy a rendszeres kórház-konszolidáció eddig mindannyiszor eredménytelen volt. Kizárólag az átlátható finanszírozás számolhatja fel az egészségügyet szétrohasztó hűbéri viszonyokat és javíthatja meg a közellátást.

Alig költünk gyógyításra

Ma hivatalosan a GDP 8 százaléka jut az egészségügyre, ez a szám OECD országokban 9 százalék. Első ránézésre nem is olyan rossz. Ám ha a magánköltések 2,5 százalékát, meg még a gyógyszerkassza 1,5 százalékát is levonjuk, akkor kapjuk meg a valódi egészségügyi közkiadást, a GDP 4 százalékát.

Az orvosbárókra megy el a pénz

Ők azok, akik két-háromszor többet keresnek mint a nyugat-európai kollégáik. Van, aki évi százmilliót. És nem igaz, hogy kevés az orvos. Le kell számolni a tévhitekkel és mítoszokkal, amelyek elfedik a valódi problémákat az egészségügyben.

Ez még fele sincs annak, amit a fejlett országokban az egészségügyre költenek, persze, hogy rossz az ellátás.

Gyógyításra ebből 1000 milliárd forint jut, nyugdíjra háromszor ennyi megy.

Miért ilyen kevés az egészségügyre költhető közpénz? Azért, mert nagyon kevés a járulékfizető. Az egészségügy és a nyugdíj ugyanis olyan különleges szolgáltatás, amit csak a kockázatközösség tagjai vehetnek igénybe, a befizetett járulékaikért cserébe. Így nyugdíjra csak az jogosult, aki 20 éven át fizette a nyugdíjjárulékot. Aki 19 évig fizette, nem kap semmit. És aki többet fizetett aktív korában, az több nyugdíjat is fog kapni később. Az egészségügyben nincsenek meg ezek az arányosságok. Mindenki kap ellátást, akár fizet járulékot, akár nem. Így persze kevesen fizetnek és ők is inkább keveset.

Kevesen fizetnek az egészségügyért, de ők sokat

Az egészségügyi ellátásért a 8 millió felnőttből 4,4 millió fizet valamennyit, 3,6 millió pedig ingyen kapja. Az egészségügyben így néz ki a kockázatközösség. A 4,4 millió járulékfizető (ők a bruttó bérük 7 százalékát fizetik) is több alcsoportra oszlik a befizetett összeg nagysága és jogcíme szerint.

1,7 millió ember legfeljebb a minimális díjat, havi 7000 forint körüli összeget fizet: ők a közmunkások, a minimálbéresek és a jövedelemmel nem rendelkezők (ők szolgáltatási járulékot fizetnek). Őket nyugodtan nevezhetjük névleges járulékfizetőnek, hisz az általuk befizetett évi 84 000 forint a saját ellátásukat is alig fedezi.

Csak 2,7 millió olyan ember van, aki a minimálbérnél nagyobb összeg után fizet járulékot. Őket nevezhetjük a tényleges járulékfizetői körnek.

Tehát a pénztárosok, villanyszerelők, tanítók és programozók befizetései tartják el az egészségügyet, amit a másik 5,3 millió felnőtt polgártársuk is használ.

Ebben a diszkriminatív rendszerben azonban van még egy csavar. Ugyanis a 7 százalékos járulékot csak az alkalmazottaknak kell a teljes bérük után megfizetniük, az őket alkalmazó vállalkozóknak nem. Ők havi 37 500 forintnál nem fizetnek többet. Nem véletlenül van szinte minden családban egy mikrovállalkozás.

Természetesen a felnőtt lakosság harmadának járulékai nem fedezik a költségeket, ezért azt még hasonló arányban adókból is pótolni kell. Ennek a forrása a munkáltatók által fizetett szociális adó, ami 27 százalékkal növeli meg a bruttó béreket. A szociális adó a nyugdíj és az egészségügy finanszírozására együtt szolgál.

Mivel a nyugdíjkassza 3000 milliárd forintos, a teljes egészségügyi pedig 1400 milliárd forintos, ezért ezt az arányosságot követve kiszámolható, hogy az alkalmazottak egészségügyre a teljes bérköltségük 13 százalékát, nyugdíjra 22 százalékát fizetik ki.

Az egyéb kis tételekkel együtt a teljes jövedelmük 37 százaléka járulékokra megy el.

Sokkal rosszabb a helyzet, mint 1975-ben

Hogy alakult ki ez a méltányosnak semmiképpen sem nevezhető állapot? A gyökerek még a kádárizmusba nyúlnak vissza, egészen az 1975-ös Társadalombiztosítási Törvényhez, ami állampolgári joggá tette az egészségügyi ellátást. Ennek költségét az akkori 5 millió foglalkoztatottra terhelték úgy, hogy a dolgozók helyett a vállalatok fizették a járulékokat.

Ez 89 után csak annyiban módosult, hogy a vállalatok mellett a munkavállalóknak is fizetniük kellett. Más csoportoknak azonban továbbra sem. Az 1975-ös törvény még abból indult ki, hogy 5 millió felnőtt viselte a másik 3 millió felnőtt eltartásának a költségeit, azaz 1 eltartottra 1,7 kereső jutott.

Ma valójában a tényleges járulékfizetők, 2,7 millió ember finanszírozza 3,6 millió ellátását (a névleges befizető 1,7 millióról mondjuk azt nagyvonalúan, hogy épp eltartják magukat). 1 eltartottra 0,7 kereső jut a korábbi 1 eltartott 1,7 kereső arányhoz képest.

Az elmúlt 40 évben leromlott arányt időközben semmilyen intézkedéssel nem korrigálták, így nemcsak a nyugdíjbomba ketyeg, hanem az egészségügyi is.

Mi következik ebből? Vagy elfogadja a társadalom azt, hogy a kevés befizető miatt a magyar egészségügy ennyire képes. Vagy jobbat akar, ám akkor több pénzt is kell erre költeni, aminek három forrása lehet:

  • vagy a jelenlegi befizetőkre kell még nagyobb terhet rakni, és tovább emelni a járulék szintjét, mondjuk a jelenlegi 7 százalékról 10 százalékra. Aztán, az idősödő társadalom miatt még tovább.
  • Vagy a ma még kivételezett csoportokat is be kell vonni a tb járulékfizetők körébe.
  • Vagy meg kell emelni az adókat, mondjuk a világbajnok áfát 27 százalékról 30 százalékra.

Más út nincs. Nem véletlen, hogy sok helyen Nyugat-Európában, ahol az egészségügyi rendszerek általában lényegesen jobb állapotban vannak, mint keleten, jóval szélesebb a befizetői kör: minden felnőtt fizet egészségbiztosítási járulékot.

Ahhoz, hogy az 1975-ös kiindulópont: 1 eltartott 1,7 befizető arány helyreálljon, még további 3,2 millió embernek kell tényleges tb járulékfizetővé válnia.

Az egészségügy finanszírozása sem nem igazságos, sem nem szolidáris

Nem méltányos az, hogy a felnőtt lakosság egyharmada, azaz 2,7 millió ember tartja el tényleges járulékfizetőként az egészségügyet. De nemcsak hogy nem méltányos, de mégcsak nem is igazságos a rendszer.

Ugyanis nem a gazdagok fizetnek a szegények helyett, hanem az alkalmazottak a többiek helyet.

Az pedig ellenösztönző, hogy az embereket semmi sem készteti arra, hogy a tényleges jövedelmük után járulékot fizessenek, hiszen aki nem fizet semmit, az is kap ellátást. És aki a legtöbbet fizeti, az sem kap jobbat. Így csak az fizet a teljes jövedelme után, aki ezt nem tudja elkerülni: az állami alkalmazottak, illetve a közepes és nagyvállalatok dolgozói.

Ők pedig annál becsapottabbnak érzik magukat, minél rosszabb a közellátás, mert nem azt kapják a pénzükért, amit jogosnak gondolnak. Külföldön az általuk befizetett havi 20-50 000 forintért már olyan biztosítást vásárolhatnának maguknak és a családjuknak, ami gyorsan, korszerű ellátáshoz juttatja őket. Mivel pedig ezt az összeget tb járulékként már befizették a magyar államnak, nem biztos, hogy marad még szabadon elkölthető jövedelmük, hogy másodjára, magánúton vagy hálapénzért jobb egészségügyet vásároljanak maguknak. Ők a vesztesek vagy balekok.

1,7 millió aktív korú, köztük a mikrovállalkozók csaknem 1 milliós tömege legfeljebb a minimális díjat fizetve talán épp kifizeti a saját ellátását. A többi 3,6 millió felnőtt pedig nem fizet az egészségügyért. Ennek az összesen 5,3 millió embernek a jelenlegi ellátási színvonala azt mondhatjuk, hogy elég jó, mindenesetre ár-érték arányos. Akik pedig jobbat szeretnének, benyúlnak a zsebükbe, és fizetnek: az idősebbek hálapénzt, a fiatalabbak magánszolgáltatót. Ők a haszonélvezők vagy potyautasok.

3,2 millió új járulékfizető kerestetik

Könnyű belátni, hogy a felnőtt lakosság egyharmada nem tud a másik kétharmadnak is jól működő egészségügyet fenntartani, bár ezt ígérik nekik. A nyugdíjjárulékkal ellentétben az egészségügyben nincs semmilyen arányosság: a tb járulék nagyságától független az érte járó szolgáltatás. Minden magyar állampolgár, függetlenül attól, hogy nagy befizető, vagy kicsi, netán nem fizet semmit, ugyanazt az ellátást kapja.

Ugyanazt a magas szintű egészségügyi szolgáltatást, legalábbis papíron. És hogy az mit tartalmaz? Elméletileg mindent, amit az OEP finanszíroz, hiszen az alapcsomag nincs tételesen meghatározva. Így nincsenek rögzítve azok a plusz szolgáltatások sem, amelyekért fizetni kell. Ezért teljesen esetleges, ki mit kap. Akinek szerencséje (vagy pénze) van, 2 hét alatt, korszerű eljárásssal megműtik és 2-3 ágyas, fürdőszobás szobában, elfogadható körülmények közt gyógyul úgy, hogy még a gyógyszereket is a kórház adja.

Ha pedig sem pénze, sem szerencséje nincs, akkor éveket vár egy műtétre, majd egy 100 éves, soha fel nem újított kórházban, 8 ágyas kórteremből próbál kijutni a folyosó végi mosdóba, ahol nincs ülőke és WC papír, maga veszi a kötszert, az ápolónő pedig a gumikesztyűt.

 

A közlegelők tragédiája

A korlátozott javakhoz való korlátlan hozzáférés természetesen közgazdasági nonszensz, sehol a világon nem működik. A közgazdaságtanban ezt nevezik a közlegelők tragédiájának. Ez a tantörténet arról szól, hogy a mohó gazdák több marhát engednek rá a legelőre, mint amennyit az el tud tartani. Emiatt először elsatnyul a fű, majd tönkre is megy, és végül mindenki marhája éhen döglik. Ez történik most a magyar egészségügyben is.

Szemünk láttára satnyul a fű, elmennek a nővérek és az orvosok, már a gumikesztyű is fogy.

A biztos véget csak a közjavakhoz való hozzáférés szabályozásával lehet elkerülni. De nem ez történik. A korlátlan hozzáférés jogát még a szabad orvosválasztás joga is kiegészíti. Ezt a luxust a magyaron kívül semmilyen más biztosítási rendszer nem ismeri és nem is tudja finanszírozni. Természetesen a magyar sem, ezt pótolja a hálapénz, az illegális „kiegészítő biztosítás”.

Ezt a helyzetet csak az alapcsomag tartalmának meghatározása tudja megváltoztatni. Meg kell határozni, hogy egy járulékfizetőnek hány szakorvosi vizsgálat és diagnosztika jár, mennyi időn belül van műtét, milyen technikával, milyen hotelszolgáltatás mellett, stb. Amíg ez nem történik meg, a béremelésen kívül nem érdemes és nem is szabad legálisan több pénzt betenni az egészségügybe, mert minden plusz pénz a jelenleg monopolhelyzetben lévő orvoselithez kerül.

Sokáig úgy tűnt, hogy minden ellentmondásossága ellenére mégis nagyon virulens a magyar egészségügy, hisz negyven éven át képes volt ugyanúgy működni. Viszont a sok apró, önmagában szinte láthatatlan változás mára válsággá állt össze. Emiatt egyre több szereplő vonul ki az egészségügyből.

A folyamatot a járulékfizetők kezdték meg a 90-es években. Ekkor több mint 1 millió ember eltűnt a munkaerőpiacról és ezzel a befizetők közül. Ezután még másik 1 millió kivonult a szürkegazdaságba, minimális járulékot fizetve. E 2 millió ember befizetésének a hiánya azért számolta fel az egészségügy fenntartható finanszírozását, mivel a pénzhiányt nem követte a szolgáltatási csomag szűkítése.

Az eredménye az ellátás leromlása lett, az addig is létező hálapénz pedig általánosan bevett gyakorlattá vált. Ma már nem is hálapénzről, hanem védelmi pénzről beszélhetünk. A hálapénz egyenlőtlen eloszlása miatt az orvosok nagyon megosztottak, így nem tudnak egységes nyomásgyakorlóként fellépni a források bővítésért. A legbefolyásosabb orvoselitnek nagyon is kifizetődő a jelenlegi rendszer. Közös fellépés helyett marad az egyéni kiútkeresés, évek óta egyre több és egyre fiatalabb orvos, illetve nővér hagyja el a magyar egészségügyet.

Ezért az ellátás még tovább romlik, és ez végül a tehetősebb pácienseket is arra ösztönzi, hogy elhagyják az állami egészségügyet. Ők inkább veszni hagyják a befizetett tb járulékaikat, és magánszolgáltatót keresnek. Az orvosok, nővérek, illetve a középosztálybeli fiatalabb betegek kivonulása miatt pár év alatt elfogyott az egészségügyből a változáshoz szükséges kritikus tömeg.

Teljeskörú egészségbiztosítást a köz- és magánellátás finanszírozására

Ennek megfordításához az érdekvédők szerint 600 milliárd forintot kell azonnal betenni az egészségügybe. Természetesen szükség van béremelésként egy egyszeri, jelzésértékű nagyobb összegre. Ahhoz azonban, hogy jövőre és az azt követő évben is ennyivel több pénz legyen a gyógyításra, sokkal többre van szükség. Át kell alakítani a finanszírozási rendszert. Nemcsak azt, ahogy a benne lévő pénzt elosztják, hanem azt is, ahogy beszedik.

Az egészségügyet mindenhol a világon köz és magánforrásból közösen finanszírozzák. A fejlett országokban a magánforrások aránya 27 százalék, nálunk viszont 38 százalék, ami a rossz közellátás eredménye. A közellátás 1000 milliárd forintja mellett ugyanis a háztartások még további 300 milliárd forintot költenek el gyógyításra (a többi gyógyszerre megy). Ebből 80 milliárd forintot költenek el az emberek nagyobb magánklinikákon számla ellenében, és 220 milliárd forint ( a közkiadások ötöde!!) fekete jövedelem: 70 milliárd forint a hálapénz, és 150 milliárd forintot hagynak számla nélkül kisebb lakásrendelőkben.

Ez a zavaros és átláthatatlan jövedelemtranszfer a pár ezer „orvosbárót” roppant gazdaggá teszi, míg a szakorvosok 300 óra munkával épp megkeresik az értelmiségi élethez szükséges bért. A fiatal orvosoknak marad az állami fizetés vagy a kivándorlás.

Az érdekvédők által kért bérek kifizetésére (nettó 300-700 000 Ft) akkor lesz fedezet, ha a ma gyógyításra költött 1300 milliárd forintot másképpen szedik be és másképpen is osztják el. Ez a „másképpen” elkerülhetetlen. Ennek híján az orvos és nővér elvándorlás megállíthatatlan lesz, hiszen a legpiacképesebb szakma a világon az övék.

Az öregedő nyugati társadalmaknak egyre több orvosra van és lesz még inkább szükségük. Ezért úgy szervezik meg az egészségügyüket, hogy jól megfizethessék őket. Ezt az elszívó hatást Magyarország nem tudja a határainál megállítani, így nem teheti meg, hogy nem vesz róla tudomást.

Át kell tehát alakítani a finanszírozási rendszert, hogy az ország meg tudja tartani az orvosait és a nővéreit.

A jelenlegi diszkriminatív és igazságtalan tb fizetés + hálapénz rendszer helyett egy olyan teljes körű egészségbiztosításra van szükség, ami a köz- és a magánellátást együtt finanszírozza. Ez a széles orvostársadalom számára felemelkedést, a betegeknek pedig választási lehetőséget kínál. Ezt tartaná 1,5 millió aktív korú felnőtt méltányosnak egy tavalyi kutatás szerint, amelyet a Szinapszis Kft. végzett.

A teljes körű egészségbiztosítás magában foglalja a közellátás keretében igénybe vehető, jól definiált alapcsomag kötelezően fizetett díját és a kiegészítő szolgáltatásokra használható, opcionális magánbiztosítást is. Amit mindenki ott használhat fel, ahol akar. Természetesen a jól működő állami rendelőkben vagy kórházakban is, a beteg által választott orvosnál. Aki így legálisan, viszont adózott jövedelemként kereshet a jelenleginél lényegesen többet. Talán még annál is többet, mint amennyiért most az érdekvédők küzdenek.

Jól jár a kórház is, mert ebből a pluszból neki is több jut, amiből megfizetheti az ápolókat és megveheti a fertőtlenítő szereket. Ezért minden kórház igyekszik jó orvosokat találni, akikhez visszajárnak a betegek. A rossz rendelők és kórházak pedig elvéreznek, így javul az ellátás színvonala, amivel a biztosított betegek járnak jobban. A magánklinikákon természetesen az árak magasabbak, mint az állami ellátásban, de csak annyira, amennyire a biztosítók hajlandóak leszerződni velük.

De aki ezt igényli, majd nyilván magasabb összegű biztosítást köt. Ez a finanszírozási rendszer nem feltétlenül kerülne többe a jelenlegi 1300 milliárd forintot kitevő teljes egészségügyi költésnél, viszont szinte mindenki jobban járna vele. Csak azok nem, akik eddig számla nélkül kerestek évi 50-100 millió forintot. Nekik ezentúl adózniuk kellene.

Amennyiben a finanszírozás átalakítása elmarad, akkor lassan befejeződik az a változás, amitől pedig mindenki tart. Ma már egyre kézzelfoghatóbb az, hogy a szegények és a gazdagok két külön egészségügyi rendszerbe járnak, egymástól elkülönülve. A hálapénzes vagy magánbetegek megveszik maguknak az egészségügyi ellátást, a szegények pedig kiszorulnak belőle.

A szerző egy magánegészségügyi intézmény vezetője. A cikkben leírtak a magánvéleményét tükrözik. 

Forrás: index.hu

Allergiát okozhat a paracetamol?

Az International Journal of Epidemiology-ben jelent meg az a tanulmány, amely összefüggésbe hozza a paracetamolt a csecsemőkori asztma kialakulásával.

A nyugati társadalmakban minden huszadik gyerek asztmás lesz egy éves korára. Norvég kutatók szerint a betegség kialakulása összefüggésbe hozható a paracetamol szedéssel, és kialakulásának kockázata nem csak a csecsemőkorban kapott paracetamol következtében nő meg, de attól is, ha az anya a terhesség alatt ilyen hatóanyagú gyógyszert szedett.

A norvég tanulmányban 114 500 gyermek életét követték nyomon, már az anya terhességének idején is. A gyermekek között az asztmás megbetegedés előfordulási gyakorisága három éves korban 5,7%, hét éves korban 5,1% volt.

Az okok keresése során Maria Magnus (Népegészségügyi Intézet, Oslo) és munkatársai azt vizsgálták, milyen gyakran írtak fel az anyának, és a kisgyereknek paracetamol tartalmú készítményt, terhesség alatt rendszerint a fájdalom,  kisgyermekeknél pedig a láz csillapítására. A tanulmányban résztvevő gyerekek közel kétharmada vagy a születése előtt (27,9%), vagy a születése után (15,5%), vagy mindkét életszakaszban (19,1%) kapcsolatba került ezzel a hatóanyaggal.

A vizsgálat azt állapította meg, hogy azok a gyerekek, akiknek az anyja a terhesség alatt paracetamolt szedett, gyakrabban lettek asztmásak (a relatív korrigált kockázat 1,33). A gyermekek által szedett paracetamol is növeli az asztma kialakulásának kockázatát (a relatív korrigált kockázat 1,29 (1,16-1,45)). A gyógyszer szedése, és a megnövekedett kockázat közötti kapcsolat mindkét csoportban független volt attól, hogy milyen okból történt a gyógyszerfelírás. Ez kizárja azt, hogy maga paracetamollal kezelt panasz, tünet vagy betegség lenne az asztma kialakulásának oka.

Az persze ebből a megfigyelésből nem igazolható, hogy valóban a paracetamol az oka az asztmás megbetegedések számbeli növekedésének, de a szerzők korábbi állatkísérletek eredményei alapján azt feltételezik, hogy a hatóanyagnak a légutakban gyulladáskeltő hatása van, ami kedvez a betegség kialakulásának. Ennek bizonyítására még további tanulmányok szükségesek.

 

Forrás. aerzteblatt.de

A cukor az ellenség, nem a telített zsír

A szív ereinek meszesedéséért a finomított cukrok fogyasztása tehető felelőssé, a telített zsírban szegény táplálkozás inkább kárt okoz, nem hasznot. A cukorbevitel serkenti a nem-alkoholos zsírmáj kialakulását is.Az elmeszesedett koszorús erek felelősek minden hatodik halálesetért az USÁ-ban, és a fejlett világ valamennyi országában vezető haláloki tényező az atheroszklerózis. A táplálkozási szakemberek nagy része az elmúlt évtizedekben azt hangoztatta, hogy az érelmeszesedés megelőzésében és kezelésében akkor járunk el helyesen, ha csökkentjük a telített zsírok bevitelét. Mára azonban bebizonyosodott, hogy ez a diétás tanács nemcsak hogy téves, de egyenesen kontraproduktív, mivel az önmagukban nem ártalmas zsírok mennyiségének csökkentése az étkezésben azt eredményezi, hogy a kalóriabevitel szinten tartása érdekében az illető növeli az igen ártalmas cukor bevitelét.

 

Telített zsírok, cukrok és érelmeszesedés

A Progress in Cardiovascular Diseases című szakfolyóiratban megjelent tanulmányban  –The Evidence for Saturated Fat and for Sugar Related to Coronary Heart DiseaseJames J. DiNicolantonio, valamint Sean Lucan és James H. O’Keefe, a Mid America Heart Institute és az Albert Einstein College of Medicine kutatói annak jártak utána, hogy milyen táplálkozási szokások tehetők leginkább felelőssé a koronáriabetegségek kialakulásáért. Mint írják, az a teória, miszerint az emelkedett szérum-koleszterinszint és a szívbetegségek kialakulásáért elsősorban a táplálékban található telített zsírok a felelősek, az 1950-es évekből, az amerikai Ancel Keys-től származik, és ezt az elképzelést fogadta el az 1960-as évektől kezdődően az Amerikai Szívgyógyász Társaság és az USA kormánya, annak ellenére is, hogy egy brit fiziológus, John Yudkin már akkoriban is amellett érvelt, hogy a kardiovaszkuláris betegségek növekvő incidenciájáért és mortalitásáért a növekvő cukorbevitel a felelős.

Ismertetett cikkében a három szerző áttekintette a telített zsírok, valamint a cukrok fogyasztása és a kardiovaszkuláris betegségek kialakulása közötti kapcsolattal foglalkozó, napjainkig összegyűlt bizonyítékokat, ennek során figyelembe vették az alapkutatás, az epidemiológia és a kardiovaszkuláris kockázattal, eseményekkel és mortalitással kapcsolatos klinikai vizsgálatok eredményeit egyaránt. A végkövetkeztetés: a telített zsírokkal szemben a cukorfogyasztás, különösen a hozzáadott, finomított cukor fogyasztása sokkal inkább hozzájárul a kardiovaszkuláris betegségek kialakulásához.

Mint a kutatók kifejtik, a hosszú ideig érvényben lévő táplálkozási ajánlások főleg obszervációs vizsgálatokon alapultak, mára azonban több mint fél évszázadnyi kutatási adat áll rendelkezésünkre, és a tápanyagok testünkre és ereinkre gyakorolt hatásainak mechanizmusát is sokkal jobban értjük. Ma már elmondható: a telített zsírsavak fogyasztása egyenesen mérhető haszonnal – javuló lipidprofillal és csökkenő kardiovaszkuláris kockázattal – jár. Amennyiben csökkentjük a telített zsírsavak fogyasztását, minden valószínűség szerint megnő a cukorfogyasztásunk, és romlik lipidprofilunk. A kardiovaszkuláris betegségben szenvedők esetében már akkor is különböző abnormalitások lépnek fel, ha a diétában csak néhány hétig nő meg a cukor mennyisége: emelkedik a szérum-koleszterin és a triglicerid-, valamint az LDL és a húgysav szintje, fokozódik az inzulinrezisztencia, romlik a glükóz-tolerancia, csökken a HDL-szint, és romlik a vérlemezke-funkció.

A hozzáadott fruktóz (asztali cukor) és a magas fruktóztartalmú kukoricaszirup, amivel a feldolgozott élelmiszereket édesítik, különösen veszélyes, mivel ennek fogyasztása a normál testsúly fenntartásáért felelős leptinnel szembeni toleranciához és elhízáshoz vezet, továbbá jelentősen növeli a nem-alkoholos zsírmáj kialakulásának kockázatát (a magas cukortartalmú táplálkozás prediabéteszt és diabéteszt okozó hatása régóta ismert). A nem-alkoholos zsírmáj és a kardiovaszkuláris betegségek közötti kapcsolat pedig erősebb, mint a dohányzás, a hipertenzió, a diabétesz, a férfi nem, a magas szérum-koleszterinszint vagy a metabolikus szindróma és a kardiovaszkuláris betegségek közötti összefüggés.

A gyümölcsökben és zöldségekben természetesen előforduló cukor fogyasztása nem emeli a kardiovaszkuláris betegségek kockázatát. A problémát a finomított cukor fogyasztása jelenti, márpedig a feldolgozott ételek 75%-a tartalmaz finomított cukrot, ráadásul leggyakrabban (mivel ez a legolcsóbb) a kardiovaszkuláris betegségek szempontjából leginkább veszélyt jelentő magas fruktóztartalmú kukoricaszirupot.

Az áttekintő közlemény szerzői a következő táplálkozási tanácsokkal zárják írásukat: kerüljük a feldolgozott ételeket, de nem szükséges kerülnünk a telített zsírok fogyasztását, egyrészt, mivel azok hatása kifejezetten előnyös lehet, másrészt mivel a csökkentett zsírtartalmú ételek rejtetten nagy mennyiségű hozzáadott, kártékony cukrot tartalmazhatnak.

 

Visszafordítható a zsírmáj

A PLOS ONE legfrissebb számának egy tanulmánya is a nyugati étrend – ezen belül is annak magas cukortartalma – káros hatására figyelmeztet (Is Western Diet-Induced Nonalcoholic Steatohepatitis in Ldlr-/- Mice Reversible?).

Kelli Lytle és Donald Jump egérkísérletek tanúsága alapján arra hívja fel a figyelmet, hogy a nem-alkoholos zsírmáj a korábbi elképzelésekkel ellentétben reverzibilis állapot, azonban a máj gyógyulása érdekében nem a zsírfogyasztás mérséklése a lényeges, annál sokkal fontosabb a táplálék cukortartalmát csökkenteni.

A nyugati étrend következtében kialakuló, az USA felnőtt lakosságának 10–35%-át és az elhízottak, valamint a 2-es típusú cukorbetegségben szenvedők több mint 60%-át érintő kórkép, a nem-alkoholos zsírmáj talaján májcirrózis és esetenként májrák jöhet létre.

A Progress in Cardiovascular Diseases-tanulmány szerzőihez hasonlóan Lytle és Jump is hangsúlyozza, hogy káros lehet a csökkentett zsírtartalmú élelmiszerek fogyasztása, mivel azok jelentős része a jobb íz kialakítása végett általában nagy mennyiségben tartalmaz hozzáadott cukrot.

 

Dr. Kazai Anita

A tumordiagnózis új eszközei

A széklet DNS-, és a vérlemezkék RNS-vizsgálata révén egyaránt nagy pontossággal és a páciens számára kényelmes, kevéssé invazív módon kimutathatók egyes ráktípusok. Az utóbbi teszt az optimális terápiával kapcsolatosan is információt szolgáltat.

A széklet-DNS tesztelése kellő pontossággal ésnon-invazív módon képes kimutatni a kolorektális karcinómát, írja a Mayo Klinika hírügynökségénél megjelent sajtóközleményében David Ahlquist, aki munkatársaival az alaszkai bennszülöttek körében vizsgálta a széklet-DNS teszt szenzitivitását és specificitását.

Az amerikai kutatók tanulmánya – Stool DNA Testing for Screening Detection of Colorectal Neoplasia in Alaska Native People – a Mayo Clinic Proceedings című szaklapban jelent meg, ebben David Ahlquist utolsó szerző és munkatársai egy olyan populációt vesznek górcső alá, amelyikben világszerte az egyik legmagasabb a vastagbélrák előfordulása, és amelynek tagjai számára a nagy távolságok és a szétszórt települések miatt különösen nehéz a konvencionális szűrésen, azaz a kolonoszkópos vizsgálaton való megjelenés. Mint a szerzők megállapítják, a széklet-DNS tesztelése – az eljárást, aminek kifejlesztésében Ahlquist is részt vett, a közelmúltban fogadta be az FDA – könnyen kivitelezhető és hatékony szűrőmódszernek bizonyult ebben a populációban is.

A széklet-DNS teszt segítségével kimutathatók a rákos elváltozások és a rákmegelőző állapotot képviselő polipok, és eközben nincs szükség a bél előkészítésére, tisztítására, nincsenek diétás megszorítások, továbbá az illető gyógyszerelésén sem kell változtatni, csak a postán beküldött székletmintára van hozzá szükség.

A vizsgálatban 661 bennszülött alaszkai vett részt, akik a referencia-standardként szolgáló kolonoszkópia előtt adtak székletmintát. A széklet-DNS tesztet független laboratóriumokban végezték el, ahol a technikusok nem voltak tisztában a minták eredetével. A széklet-DNS teszt segítségével – ami valamennyi kolorektális karcinómát kimutatta – szignifikánsan több neopláziát sikerült felfedezni, mint a széklet immunokémiai vizsgálatával. A prekancerózus polipok kimutatásában a polip méretével összefüggésben szignifikánsan javult a teszt hatásfoka, a legnagyobb, 3 cm-es vagy nagyobb polipok kimutatására 80%-ban volt képes a széklet-DNS vizsgálata. A kolorektális rákok egyharmadát adó, 1 cm-nél nagyobb, nyél nélküli, fogazott polipokat például, amelyek általában a vastagbél legtávolabbi szakaszain alakulnak ki, a széklet-DNS teszt 67 százalékos pontossággal, a székletvér-teszt pedig mindössze 11 százalékos pontossággal képes kimutatni.

 

A széklet-DNS teszt pontossága nemcsak a bennszülött alaszkaiak körében jellemző, de a teszt FDA általi befogadásának alapját képező, tavaly a New England Journal of Medicine-ben megjelent multicentrikus vizsgálat 10.000 páciense esetében is hasonló volt a helyzet (Thomas F. Imperiale és munkatársai: Multitarget Stool DNA Testing for Colorectal-Cancer Screening), nyilatkozta Ahlquist, aki a Mayo Klinikával együtt résztulajdonosa a tesztet előállító vállalatnak, azonban a Mayo Klinika betegei számára rendelt tesztek bevételéből nem részesednek. Mindehhez a Mayo Klinika rákgyógyászati központjának igazgatója, Robert Diasio azt is hozzáfűzi, hogy hatékony szűrőmódszerek használatával a kolorektális rák teljes egészében megelőzhető lenne, azonban az emberek jelentős százaléka nem hajlandó invazív procedurában, így kolonoszkópos vizsgálatban részt venni; számukra megfelelő alternatívát nyújt a széklet-DNS vizsgálata.

 

Tumor eredetű RNS a vérlemezkékben

A Cancer Cell  című szaklap tanulmánya szerint holland kutatók egy olyan vérlemezke-RNS-vizsgáló módszert fejlesztettek ki, amelynek révén kimutatható a primer szolid tumorok elhelyezkedése, típusa, sőt a teszt az optimális terápiával kapcsolatosan is információt szolgáltat (Myron G. Best és munkatársai: RNA-Seq of Tumor-Educated Platelets Enables Blood-Based Pan-Cancer, Multiclass, and Molecular Pathway Cancer Diagnostics).

Mint Bakhos Tannous, a tanulmány egyik utolsó szerzője kifejti, az elmúlt években nyilvánvalóvá vált, hogy a vérlemezkék a véralvadásban betöltött szerepükön kívül a tumorokból fehérjét és RNS-molekulákat felvéve a tumornövekedésben és a metasztázis-képződésben is közreműködnek. A jelen vizsgálat során a kutatók azt akarták megállapítani, vajon a vérlemezkékben szállított tumor-RNS alapján azonosíthatók és osztályozhatók-e a gyakori rákfajták. Ennek során a kutatók 55 egészséges önkéntes, 39 korai stádiumú rákkal diagnosztizált, illetve 189 előrehaladott, áttétes tumoros beteg (glioblasztóma, nemkissejtes tüdőrák, kolorektális, hasnyálmirigy-, hepatibiliáris, illetve emlőrák) vérmintáit elemezték, és több mint 5.000 különböző RNS-molekulát azonosítottak a vérlemezkékben. A rákos betegek vérlemezkéiben az egészségesekéhez képest 1.500 RNS-molekula szintje emelkedett, míg másik 800 szintje csökkent volt. A kutatók által kifejlesztett algoritmus segítségével 96 százalékos pontossággal ki lehetett jelenteni, hogy valakinek van-e rákja, továbbá az RNS-profilok révén a tumorok típusát is azonosítani lehetett, és azt is meg lehetett mondani, hogy a tumor rendelkezik-e KRAS- vagy EGFR-mutációval. A kutatók szerint az új vizsgálati eszköz a korai, még metasztázist nem adott rákok kimutatására is alkalmas.

 

A milliárdokat érő kacsa

Hiába bizonyította be az elmúlt évtizedek számos tudományos vizsgálata, hogy a homeopátiás szereknek legfeljebb placebohatásuk van, a gyógymód hívei világszerte dollármilliárdokat költenek az apró golyócskákra – a homeopátia művelőinek legnagyobb megelégedésére.

Vegyünk egy pézsmakacsát, távolítsuk el a máját és a szívét, majd daráljuk le! Hígítsuk a szervzúzalékot homeopátiá­san „egy per végtelen” közeli koncentrációra, és kész is a legismertebb homeopátiás készítmény, az Oscillococcinum, amelynek csak az Egyesült Államokban húszmilliárd dolláros forgalma van. Egyetlen kacsamáj ilyen áron nem kelt még el a földön. Boldogkői Zsolt, a Szegedi Tudományegyetem Általános Orvostudományi Kar Orvosi Biológiai Intézetének igazgatója szerint az Oscillococcinum „lényege” mintegy a homeopátia kvintesszenciája is: az, hogy egy feltételezett hatóanyagot végtelenre hígítunk. Ebből bárki számára nyilvánvalóvá kellene válnia: a homeopátia puszta áltudomány.

 

Az évek során napvilágra került negatív vizsgálati eredmények azonban nem tudják eltántorítani meggyőződésüktől az e gyógymódban hívő embermilliókat, sőt a modern orvoslás gyakorlói közül is sokan vannak, akik homeopátiával is kezelnek.

Boldogkői Zsolt és munkatársai szó szerint a missziójuknak tartják, hogy minden lehetséges fórumon harcoljanak az orvostudománnyal kapcsolatos butaságok és átverések ellen, amelyek nem csupán a homeo­pátiát foglalják magukban, hanem lényegében az alternatív orvoslás teljes spektrumát. Meggyőződésük ugyanis, hogy amikor a tudományos alapú orvoslást kívülről és belülről is támadják, az elhivatott kutató sem hallgathat.

De nézzük meg még közelebbről, miért is tartják sokan áltudománynak, butaságnak a homeopátiát! A homeopátia alapelve, hogy a kutyaharapást szőrével – ahogyan ők mondják: hasonlót a hasonlóval – kell gyógyítani. Szívesen hivatkoznak e téren Hippokratészra, aki ezt úgy fogalmazta meg: „Ugyanazok a dolgok, amelyek a betegséget okozzák, meg is gyógyítják azt.” A védőoltások esetében a modern orvostudomány is alkalmazza ezt az elvet, ám nem úgy, ahogyan a homeopátia, amelynek második alapelve szerint egy homeopátiás szer annál hatékonyabb, minél hígabb. A homeopátiás hatást valójában nem is maga az anyag váltja ki, hanem az oldószer (rendszerint a víz) memóriája. Boldogkői Zsolt hasonlata szerint ezt úgy kell elképzelni, mintha kávéskanálnyi málnaszörpöt öntenénk az Atlanti-óceánba az egyik pontján, majd egy másikon kávéskanállal merítve az óceánból megkapnánk a homeopátiás szert, hiszen az óceán megőrizte a málnaszörp emlékét.

A harmadik fontos homeopátiás alapelv az úgynevezett potencírozás, amely nem más, mint a hígítások utáni alapos összerázás, homeopátiás szakszóval: dinamizálás. A homeopátiás termék így gyakran már egyetlen molekulát sem tartalmaz a készítmény alapjául szolgáló nyersanyagból.

Több mint placebo?

Nem véletlen, hogy az elmúlt években-évtizedekben számos vizsgálat megállapította: a homeo­pátiás szerek semmivel sem nyújtanak többet, mint a placebo-, vagyis hatóanyag nélküli készítmények. A tekintélyes orvosi lap, a The Lancet 2005-ben közölt átfogó tanulmányt a homeopátia hatékonyságával kapcsolatban, amelynek eredménye az volt, hogy az megkülönböztethetetlen a placebohatástól. Az idén pedig, ugyancsak átfogó vizsgálat alapján, ugyanerre a következtetésre jutott az ausztrál Nemzeti Egészségügyi és Orvosi Kutatási Tanács (NHMRC). Az NHMRC vezetője, Warwick Anderson szerint minden orvosi kezelést és beavatkozást tudományos alapossággal kellene alátámasztani, viszont „a vizsgálat kimutatta, hogy egyszerűen nincs jó minőségű bizonyíték, ami igazolná, hogy a homeopátia többet tudna a placebónál”. Az Index tudósítása szerint az Ausztrál Homeopátiás Szövetség szóvivője szerint viszont az emberek nyilván nem fizetnének egy halom pénzt a homeopátiás szerekért, ha azok nem hatnának. Az ausztrál orvosi kamara (AMA) általános orvoslást összefogó bizottságának elnöke, Brian Morton is úgy látja azonban: „Az emberek csak a pénzüket vesztegetik, és közben a saját egészségüket kockáztatják, ha olyan szereket szednek, amik mögül hiányzik a bizonyíték.”

A Magyar Homeopata Orvosi Egyesület közleményt jelentetett meg az ausztrál vizsgálati eredményre reagálva, elutasítva azokat a véleményeket, amelyek a szerintük számos csúsztatást és metodikai hibát tartalmazó tanulmányt használják hivatkozásként. Mint írták, honlapjukon számos, a homeopátia hatékonyságát bizonyító tudományos kutatás eredményét olvashatják az érdeklődők, így többek között azt is, amit a Magyar Tudományos Akadémiának készítettek homeopátiával kapcsolatos kutatásokról.

Darált máj influenzára

Ez utóbbit Gábor Fruzsina szakgyógyszerész, homeopata jegyzi, aki nemcsak több évig volt a Magyar Homeopata Orvosi Egyesület vezetőségi tagja, de szakértője a gyógyszertári homeopátiás adatbázisnak is. A szakember, mint 2012-ben született dolgozatában írja, úgy látja: erőteljes lobbitevékenység folyik a világ sok országában, így Magyarországon is a homeopátia és más komplementer (vagyis a modern gyógyítást kiegészítő) módszerek ellen.

Ezek azonban, legalábbis egyelőre úgy tűnik, a homeopátia ellenzői számára nem tartalmaznak kellőképpen meggyőző érveket. Az alternatív medicina, ezen belül a szelíd gyógymódnak is nevezett homeopátia híveinek annál inkább: az Egyesült Államokban több milliárd dollárra, de Európában is több mint egymilliárd euróra becsülik e szerek éves piaci forgalmát.

Boldogkői Zsolt szerint bár mondhatnánk, hogy mindenki arra költi a pénzét, amire akarja, ha mindenki előtt világos lenne, hogy a homeo­pátia csak átverés, hatástalan szerekre a legtöbben nem adnának ki egy petákot sem. Az átlagember számára azonban nem egyértelmű, hogy ez a helyzet. Sajnos a tudomány és az orvoslás képviselői és szervezetei, valamint a hatóságok nem lépnek fel kellő eréllyel a csalás ellen, kivétel a Gazdasági Versenyhivatal (GVH), amely az utóbbi időben aktivizálta magát, és sokmilliós büntetéseket szabott ki különféle alternatív módszerek gyakorlóira – tette hozzá elismerően a professzor. A GVH néhány éve éppen az említett kacsamájkivonatot tartalmazó készítményt forgalmazó cégeket is több mint tízmillió forintra bírságolta, mert az Oscillococcinum reklámjában azt állították, hogy a szer alkalmas az influenza megelőzésére, miközben csak a tünetek enyhítésében hatásos.

Csodagolyócskák

Vannak, akik úgy gondolják: amíg az emberek a gyógyulásuk érdekében bármiben hajlandók hinni, nincs is esély arra, hogy a homeopátiát és a hasonló, nem egyértelműen és bizonyíthatóan csaláson alapuló eljárásokat be lehessen tiltani. Az így gondolkodók egyike a szintén a szegedi egyetemen, azon belül is a természetes eredetű gyógyszerekkel foglalkozó Farmakognóziai Intézetben kutató és oktató Csupor Dezső, aki nem mellesleg az egyik alapítója és rendszeres szerzője a gyógyszerekkel, gyógynövényekkel és étrend-kiegészítőkkel kapcsolatos tévhitek eloszlatását zászlajára tűző Ködpiszkáló blognak. Csupor Dezső talán higgadtabban, de ugyanolyan elszántan harcol a tudatlanság ellen, mint Boldogkői Zsolt. Szerinte akkor, amikor a világon több millióan több milliárdot áldoznak homeopátiás golyócskákra, maximum annyit lehet, de azt el is kell érni, hogy bizonyítatlan hatásosságú szereket sehol se támogasson egyetlen egészségbiztosító se. De ennél is fontosabb – mondja –, hogy minél többen ismerjék meg a homeopátia lényegét és ellentmondásait, elsősorban az orvosok körében. Csupor Dezső még egy dolgot feltétlenül fontosnak tart hangsúlyozni a homeopátiával szemben felhozott érvekkel kapcsolatban. Ez pedig nem más, mint hogy semmiképpen sem szabad lebecsülni a placebohatást. Ha ugyanis okosan használják, a legmodernebb gyógyszerek hatását is képes fokozni, ha pedig figyelmen kívül hagyják, a bizonyítottan hatásos szerek eredményességét is rontja. Egyszerűbben fogalmazva: ha az orvos bizalmat ébreszt önmaga és az alkalmazott kezelés iránt, nagyobb a siker esélye, ám ha személytelenül, netán gorombán bánik a beteggel, és nem magyarázza el a szer várható hatását, akkor a legújabb, legdrágább gyógyszer is kevésbé lesz hatékony.

Egy csepp sör egy korsó vízben

Az egyik áltudomány-hírcsárda, a The Spudd a nyár közepén úgy csinált viccet a homeopátiából, hogy leközölt egy álhírt, amely szerint a British Journal of Homeopathy szaklapban megjelent egy cikk, amelyet a homeopátia elvei szerint a végtelenségig hígított dózist alkalmazva, vagyis 0,00000000001 pontos betűmérettel jelentettek meg, ami miatt természetesen nem is lehet elolvasni.

Néhány éve pedig az interneten keresztül az egész világot bejárta az a humoros videó, amely a homeopátia hatástalanságát egy sürgősségi eseten keresztül mutatta be. A sérültet sisakvirággal, hegyi kristállyal akarták kezelni, majd, mivel az illetőt kék Ford Mondeóval ütötték el, az orvos kiadta az utasítást: szerezzenek be egy ugyanilyet, tegyék vízbe, hígítsák, rázzák, hígítsák, rázzák, majd cseppentsenek az oldatból hármat a beteg nyelvére.

A páciens persze meghal. Az orvos este egy pubban kesereg, ahol a kollégája azzal nyugtatja: „Igaz, hogy nem tudtad megmenteni a rákos, a szívbeteg, a hörghurutos, a bárányhimlős és a kanyarós pácienst, de ha valakinek rossz a közérzete vagy becsípődött az idege, vagy egyszerűen több pénze van, mint esze, te ott vagy neki. Az egyik kezedben gyakorlatilag tiszta vízzel, a másikban hatalmas számlával.” A videó slusszpoénja az, amikor a két doki búfelejtőnek homeopátiás sört rendel, a csapos pedig egy korsó vízbe egyetlen csepp sört csapol.

 

(Magyar Idők)

Kockázatok és mellékhatások – véleménycikk

Sorozatosan meghaladta az ezer főt az elmúlt napokban a Magyarországon feltartóztatott illegális migránsok száma. Az áradat tehát nemhogy enyhülne, hanem fokozódik, így egyáltalán nem tűnik légből kapottnak a kormány azon becslése, hogy év végéig akár 250-300 ezren is érkezhetnek hozzánk külföldiek a szerb–magyar zöldhatáron.

Kétségkívül jönnek nők és gyermekek is, de döntő többségük (80-90 százalékuk) életerős, húsz–harmincöt év közötti férfi. Megdöbbentően sokan dokumentumok nélkül jönnek, így nem állapítható meg pontosan, kik ők és honnan indultak útnak. „Elvették tőlünk a papírjainkat” – mondják, de érdekes módon a drága okostelefont és sokuk esetében a jelentős mennyiségű készpénzt sikerült megőrizniük. Európában – főként bal- és liberális oldalon – azt állítják: a migráció jó dolog, mert elsősorban magasan képzett emberek jönnek. Kíváncsi lennék, a most érkezettek hogyan tudnak majd praktizálni orvosként, mérnökként, magasan képzett munkaerőként papírok nélkül.

Itthon abból is volt probléma a baloldalon, hogy a magyar hatóságok nem tájékoztatják megfelelően a hozzánk érkezett menedékkérőket, így azok összevissza bolyonganak az országban, keresve a bicskei és debreceni menekülttáborokat. Az egyik nagy szeretetszolgálat vezetője néhány napja a déli határ mellett járt, és az egyik gyűjtőhelyen felajánlotta a migránsoknak: ingyen autóbuszt szervez, amely elviszi őket a debreceni menekülttáborba. Egyetlen ember sem jelentkezett, hogy menne – van egy olyan érzésem, hogy ha bécsi kirándulásra hívta volna őket, nagy lett volna a tolongás, és a visszaúttal sem kellett volna bajlódniuk. Mindezt csak azért írom le, mert a hazai baloldal a lehetetlennél is lehetetlenebb elképzelésekkel áll elő a menekültekkel kapcsolatban – miközben néhány hete még álproblémát emlegettek, most amellett kardoskodnak, hogy legyen ingyenes a migránsok számára a BKV.

Nem szabad elhallgatni viszont az egészségügyi kockázatokat. Pár napja ötvenhat hasmenéses menedékkérőt vittek kórházba a Nyugati pályaudvarról ismeretlen fertőzés gyanújával. Én sokat utazó ember vagyok, és ha Európán kívüli országba érkezem, a belépés előtt egy nyomtatványon aprólékosan kikérdeznek arról, hol jártam korábban. Ha netán olyan ország van a listán, ahol gyakoriak a különféle fertőző betegségek, azonnal különleges elbírálást kapok: oltási papírokat kérnek, és akár akaratom ellenére is karanténba tehetnek. Nagyon sok helyen a belépéskor hőkamerával pásztázzák az utasokat, és akinek hőemelkedése van, azt kiemelik a sorból és alaposabb vizsgálatnak vetik alá. A különböző országok – érhető módon – így védekeznek a behurcolható betegségek, járványok ellen. Jogos tehát a kérdés: az ismeretlen országból érkező ismeretlen emberek milyen egészségügyi kockázatot jelentenek a befogadó ország állampolgáraira nézve? Magyarországnak van-e joga védekezni az egzotikus betegségek, ne adj’ Isten világjárványok ellen?

Néhány hónapja, az ebolajárvány idején a Baptista Szeretetszolgálat néhány tagjával Sierra Leonéba készültünk, hogy támogatást és jó szót vigyünk az egyik ott dolgozó magyar misszionáriusnak. Már lefoglaltuk a repülőjegyeket, megvolt a vízum, amikor megcsörrent a telefon, és egy magas rangú hivatalnok azt mondta: nem javasolja az utazást. Ha jó tanácsa ellenére mégis kilátogatunk a járvány sújtotta területre, hazafelé jövet az Európai Unió területére való belépéskor legalább negyvenöt napra karanténba tesznek. Kiszámoltuk, hogy ha ez tényleg megtörténik, a karácsonyt is egy kórházi szobában, látogatók nélkül töltjük, ezért lemondtuk az utat. Jogos lehet a kérdés: az Afrika szubszaharai övezetéből érkező menedékkérők milyen egészségügyi kockázatot jelentenek az EU polgáraira? Ha nincsenek papírjaik, mit tudunk az oltásaikról? Hepatitisz, tífusz, diftéria, kolera, vérzéses láz (ezt okozza az ebolavírus), HIV, járványos agyhártyagyulladás, himlők és bőrbetegségek – ezek közül némelyiknek akár többhetes is lehet a lappangási ideje, így ha a belépéskor nem is jelentkeznek a tünetek, attól még fertőzhetnek. Mindez annak a fényében különösen érdekes, hogy ha egy európai uniós állampolgár külföldre megy, tőle megkövetelik a hivatalos oltási naplót – ebben a kérdésben miért nem működik a kölcsönösség? És arról ne is beszéljünk, hogy ha valaki itt bármilyen kereskedelmi tevékenységet el akar kezdeni, milyen szigorú közegészségügyi feltételrendszernek kell megfeleljen – ezzel szemben érthetetlen és értelmetlen ez a lazaság.

Van egy másik vetülete is a migrációnak. A La Repubblica olasz napilap és a Sky News brit tévécsatorna értesülései szerint a Líbiából az olasz partokra irányuló emberkereskedelem egy részét az etiópiai Ermas Ghermay irányítja, akit az olasz terrorizmusellenes hatóságok régóta megfigyelés alatt tartanak. Az olasz rendőrség közölte a férfi fantomképét is – az embercsempész 2013 októbere után került a hatóságok látókörébe, miután a dél-olasz Lampedusa szigeténél történt hajószerencsétlenségben 366 bevándorló veszett a tengerbe. A titkosszolgálat azóta több mint harmincezer telefonbeszélgetést hallgatott le az Olaszország területén tartózkodó és hatósági megfigyelés alatt lévő emberkereskedők, valamint Afrikában maradt főnökeik között. Angol lapértesülések szerint Ermas társával együtt az elmúlt két évben 72 millió fontot, vagyis 31,5 milliárd forintot keresett az afrikaiak Európába csempészésével. A rendőrség által lehallgatott telefonbeszélgetés szerint a Tripoliban élő férfi kedélyesen nevetgélt, amikor kiderült, hogy az egyik általuk indított csempészhajó felborult és több százan a Földközi-tengerbe vesztek. És ne legyenek illúzióink: nem csak Olaszországon át jönnek afrikaiak – a görög partok érintésével vagy akár nagyobb kerülővel, szárazföldi útvonalon is érkeznek Egyiptomon és Jordánián át.

Végezetül hadd szánjunk pár szót a szolidaritásnak. Véleményem szerint nem szakadna le az ég, ha Európa kimondaná: a befogadás tekintetében a keresztény szenvedőkkel szolidáris, a más vallásúakat pedig a saját kontinensükön támogatja. Az Iszlám Állam részben kiirtotta, részben elüldözte a keresztényeket a bibliai tájakról – nekünk elsősorban rajtuk kellene segítenünk. A mozlim menekülteket miért nem fogadják be vagy támogatják a szegénynek cseppet sem nevezhető öböl menti olajállamok? Nem létezik arab vagy iszlám szolidaritás? A világ összes bajára Európának kell megoldást találnia? Tőlünk elvárják a toleranciát és a nyitottságot, miközben másnak fel sem lehet tenni ezt a kérdést? Hova vezet ez? Olvasom, hogy Franciaországban öt mozlim asszony megtámadott és megvert egy napozó nőt, mert az nyilvános helyen mutatkozott bikiniben, és ez a vallásuk szerint illetlen cselekedetnek számít. Hol van az elfogadás és egymás kölcsönös tisztelete?

Végezetül hadd emlékeztessek egy eseményre a saját történelmünkből. 1541. augusztus 29-én, napra pontosan tizenöt esztendővel a mohácsi csata után, miközben Izabella királyné meglátogatta a sátrában Szulejmán szultánt, egy nagy csapat janicsár vonult fel a budai Várba. Az őrség nem tett semmit a turistaként érkező idegenek ellen, akik egy adott pillanatban elővették a fegyvereiket, és elfoglalták a bástyákat és a kijáratokat. Néhány perc múlva már lófarkas zászló lobogott a várfokon és a Nagyboldogasszony-templom tornyán. A nem kívánt vendégség százötven esztendeig tartott.

Lukács Csaba

(mno.hu)

Kis pénz, nagy halál: leszámoltak egy magyar legendával

Kis pénz, nagy halál – ez az egyértelmű összefüggés rajzolódik ki az EuroHope, az unió egészségügyi ügynökségének hét országra kiterjedő felméréséből. Nem igaz, hogy az orvosaink kevés pénzből is eredményesen tudnak gyógyítani. Egy legenda véget ért.

A magyar egészségügyre kevés pénz jut, de a magyar orvosok olyan felkészültek, hogy ugyanolyan eredményesen gyógyítanak, mint a nyugatiak – évtizedek óta halljuk ezt az egészségpolitikusoktól, részint annak magyarázatára, miért nem fordítanak többet a gyógyításra. Az EuroHope most hét országra kiterjedő felmérést végzett, a hatalmas munka során azt tárták fel, hogy súlyos, életet veszélyeztető betegségek gyógyításában mennyire eredményesek az egyes országok. Az óriási tömegű adatot azután statisztikai módszerekkel úgy alakították át, hogy összehasonlíthatóak legyenek, vagyis a betegek eltérő életkora vagy neme ne torzítsa a mutatókat. A hét ország között van három skandináv (Svédország, Norvégia és Finnország), egy mediterrán (Olaszország), egy magánbiztosítós rendszerű (Hollandia), és választottak két kevéssé fejlett országot is, egy nyugatit (Skóciát) és egy keletit (Magyarországot). Hat nyugati állammal vagyunk tehát együtt, amelynek mindegyike sokkal többet költ az egészségügyére, mint Magyarország. Ám ha igaz, hogy a magyar orvosok szaktudása, elkötelezettsége képes csökkenteni az anyagi hátrányokat, akkor annak a halálozási mutatókon is meg kell látszódniuk. Nézzük tehát a mutatókat, amelyek között a magyar orvosok szerint komoly sikertörténeteink is ott vannak.

  1. Infarktusos halálozás – szívkatéteres eljárás után 30 és 90 nappal, illetve egy év után

Magyarország eredményessége a legrosszabb minden időszakban

Tragikusak az eredmények. Harminc nappal a kezelés után a magyar halálozási mutatók a legrosszabbak, mintegy 18 százalékosak. A másodikak a halálsoron a skótok, 12 százalékkal. A legjobb eredményekkel a norvégok rendelkeznek, ott 30 napon belül a kezelt infarktusos betegeknek csak 6 százaléka hal meg. Vagyis nálunk háromszor nagyobb a veszélye, mint Norvégiában, hogy egy kórházba kerülő, ott a legmodernebb ellátást megkapó beteg meghaljon a kezelés után egy hónapon belül.

S eddig azt gondoltuk, hogy ez a magyar egészségügy sikerterülete, ahol a szívkatéteres laboratóriumok országos hálózatának felállításával nyugati szintű berendezésekkel és a magyar egészségügy adataihoz mérten kiemelkedő finanszírozással gyógyítanak. Ehhez képest az olaszoknál, a hollandoknál és a svédeknél az egyéves halálozási adat is jobb, mint nálunk a 30 napos. Az utánunk leggyengébben teljesítő skót egészségügyben annyian halnak meg egy évvel a beavatkozást követően, mint nálunk 90 nappal utána.

 
 

 

  1. Stroke – a betegség jelentkezése után 30 és 90 nappal, illetve egy év után

Magyarország eredményessége a legrosszabb minden időszakban

A szélütés népbetegség nálunk, s ellátásánál nagyon fontos szerepe van a gyorsaságnak és a szervezettségnek. Egyrészt annak, hogy a család felismeri-e, hogy egy 20-30 éves embernél mit jelent az eltorzult arc, ha hirtelen nem tud beszélni, vagy az egyik kezéből kiesnek a tárgyak. Másrészt, hogy az egészségügyi intézménybe érkezve ültetgetik-e, fektetgetik-e, várakoztatják-e a folyosón órákig, vagy azonnal beindul a gépezet, mert egy-két órával a tünetek jelentkezése után a legtöbb eset még nagyon eredményesen gyógyítható.

Várható volt hát, hogy a stroke-gyógyítás terén a lassú, lomha magyar egészségügy rosszul fog teljesíteni. A hét ország közül az utolsó helyen állunk a 30 napos halálozásban, a betegek 15 százalékát egy hónap alatt elveszítjük. A csúcstartó ezen a téren Olaszország, ott nyolc százalékos a 30 napon belüli halálozás, vagyis kétszer nagyobb esélye van egy olasz betegnek, hogy egy hónap múltán még élni fog, mint egy magyarnak. Egy év után a betegek közel 30 százaléka hal meg Magyarországon, a skótok alig maradnak le tőlünk. A többi országban 17-22 százalékos az arány. Vélhetően még sokkolóbb különbséget találnánk, ha az életben maradt betegek életminőségét vetnénk össze. Az időben megkezdett, modern terápia következtében ugyanis nem csak többen maradnak életben, de jóval nagyobb arányban gyógyulnak meg, élhetnek teljes értékű életet a stroke után, mint nálunk.

  1. Combnyaktörés 30, 90 nappal és egy évvel a baleset után

Magyarország eredményessége a legrosszabb minden időszakban

Ide elvileg nem kell hightech, mint az előző két betegség ellátásában, csak szervezettség, odafigyelés és utógondozás. Csakhogy a magyar egészségügybe bekerülő beteg gyakran azt tapasztalja, hogy éppen erre nem marad elég erő, pénz, figyelem.

Az olasz egészségügyben négy százalékos a 30 napos halálozás, ezzel messze rávernek az egészségügyükre egyébként sokkal többet költő skandinávokra. Magyarország 13-14 százalékkal háromszoros halálmutatóval rendelkezik hozzájuk képest. Egy év alatt a magyar egészségügyben a combnyaktöröttek 39 százaléka meghal, ez az adat még a skótoknál is 30 százalék alatti, az olaszoknál pedig 20 százalék körüli. Ijesztő számok. A magas halálozási arány mögött az is ott áll, hogy a magyar betegeket, nyugati sorstársaikhoz képest, jóval gyorsabban hazaküldik a kórházból.

 
 

 

  1. Mellrák, egyéves túlélés

Skócia után a második legrosszabb helyen

Itt a várva várt első magyar ráktúlélési adat, de sajnos mindjárt ki is derül belőle, hogy miért olyan szemérmesek a magyar onkológusok, miért nem szeretik közreadni gyógyítási mutatóikat. Nem állunk ugyanis túl fényesen. Még a betegség felfedezését követő első év adatában sem, pedig ez nem túl beszédes, az árulkodóbb ötéves mutatókat azonban már nem sikerült kinyerni a magyar egészségügyből (a norvégból sem). Az egyéves halálozás terén csak a skót rosszabb a magyar egészségügynél, egy hajszállal, de sikerült megelőzni őket. A hét vizsgált ország közül ötben 5 százalékos vagy az alatti az egyéves mortalitás, Magyarországon hét, Skóciában nyolc százalék.

  1. Nagyon alacsony súlyú koraszülöttek, hét nap, egy hónap és egy év után

Magyarország, Hollandia után, a legrosszabb helyen

A magyar egészségügy egyik nagy tehertétele, hogy az északkeleti megyékben magas a kis súlyú koraszülöttek aránya, akik számára a család rossz szociális körülményei a kórházból való elbocsátásuk után is kockázatot jelentenek. A magyar egészségügy ezen a téren sokkal rosszabb adatokat produkál, mint a legtöbb ország. A kis súlyú koraszülöttek 20 százalékát veszíti el Magyarország a gyermek megszületését követő egy éven belül, ráadásul, Hollandiát leszámítva, egyetlen más egészségügy sem éri el még a 15 százalékot sem. A hollandok azonban döbbenetesen rosszul teljesítenek, már a hétnapos halálozásban is mögöttünk vannak, a 30 naposban pedig még a magyar éves mutatót is messze meghaladják. Az ilyen kutatásoknak éppen ez a lényege, a holland egészségpolitika kénytelen lesz nekiugrani ennek a problémakörnek. De vajon a magyar is nekiugrik-e, és képes lesz-e forrásokat szerezni a lényegében összes létező mutatóban elért nagyon rossz eredmények javítására?

Nem elég azzal az egy illúzióval leszámolni, hogy a magyar orvosok majd kis pénzből is jól megbarkácsolnak bennünket, az is tévhit, hogy legalább a fővárosban, vagy egy-két megyében elérhetjük a nyugati szintet. Hát nem.

A szívinfarktus és a combnyaktörés kezelésében egyetlen olyan megye sincs, amelyik nyugati szinten állna, s stroke-kezelésében egy megye éri el a hét ország átlagát. A legjobban még a kis súlyú csecsemők ellátásának terén állunk, ott öt megye gyógyítási mutatója átlagos vagy annál jobb szintű.

Lehet persze azt mondani, hogy Európa leggazdagabb egészségügyével vetették össze a magyart, s hogy nálunk eleve súlyosabb betegek kerülnek a kórházakba, mint az egészségüket tudatosabban őrző államokban. S ezt nem is vitatjuk, sőt.

A felmérés azonban megmutatja, hogy nemcsak a „kis pénz és nagy foci” elérése lehetetlenség, de kis pénzből nem lehet jó egészségügyünk sem. A magyar egészségügy rosszul működik, nem eredményes, a betegek életesélyei nagyon rosszak, még azoknál a betegségeknél is, amelyeknél, azt hittük, megközelítettük Európát. Nem közelítettünk, mélyen, messze lemaradtunk. S erről most már papírunk is van.

Élő Anita, (Válasz.hu)

Deutériummegvonás: magyar kutatás adhat reményt rákos betegeknek

Magyar kutatók pár éve felfedezték, hogy a csökkentett deutériumtartalmú víz minden jel szerint gátolja a daganatok fejlődését. A deutériummegvonással kapcsolatos kutatások újabb eredményeit a ma kezdődő kétnapos, III. Nemzetközi Deutériumdepléció Konferencián osztják meg a Budapestre látogató külföldi és hazai kutatók.

A világon először Magyarországon indultak deutériummegvonással kapcsolatos vizsgálatok dr. Somlyai Gábor biológus vezetésével. Ő az ügyvezető igazgatója a HYD Rákkutató és Gyógyszerfejlesztő Kft.-nek, amely több mint 20 éve, 1993 óta irányítja a kutatásokat.

Deutériumcsere hidrogénre

A közönséges felszíni vizek deutériumtartalma átlagosan 150 ppm (ppm = parts per million, azaz rész az egymillióban). Magyarországon a víz deutériumtartalma 140-145 ppm. Az a felfedezés, miszerint a vízben és szerves molekulákban megtalálható deutérium (D, más néven nehézhidrogén, a hidrogén 1 protont és 1 neutront tartalmazó stabil izotópja) hidrogénre (csak 1 protont tartalmaz, neutront nem) való stratégiai cseréje pozitív hatású elsődlegesen a daganatos és metabolikus betegségek megelőzésében és gyógyításában, lehetőséget ad új típusú gyógyszerek és új funkcionális élelmiszer-termékcsalád kifejlesztésére.

Az eddigi kutatások több területen is igazolták a deutériummegvonás hatását (már 125 ppm-re való csökkentés is érzékelhető, de létezik 45 ppm-re csökkentett deutériumtartalmú víz). Az eljárással gátolható a daganatsejtek osztódása, befolyásolhatók a daganatos sejtekre jellemző anyagcsere-utak, alkalmazása a metabolikus betegségek, így a cukorbetegség gyógyításában is ígéretes, új lehetőséget nyit meg.

Az előzetes pozitív eredmények ellenére azonban minden daganatos beteget óva intünk attól, hogy a kezelőorvosa tudta és beleegyezése nélkül, a saját szakállára “kezelje magát” a különféle boltokban kapható csökkentett deutériumtartalmú vizekkel!

Külföldi kutatások a deutériumtartalom és a depresszióra való hajlam összefüggését vizsgálták, eredményeik szerint a deutériumtartalom csökkenésével a depresszióra való hajlam is kedvezően befolyásolható. Állatkísérletben a csökkentett deutériumtartalmú víz pozitív hatását mutatták ki például a hosszú távú memóriára, szintén publikálták a deutériummegvonás öregedésgátló hatását állati modellrendszerben.

Egyre közelebb a hatásmechanizmus megfejtéséhez

A konferencia egyik meghívott előadója, Boros G. László professzor (UCLA), előadásában bemutatja a sejtekben zajló anyagcsere-folyamatok precíz és hatékony felderítésére kifejlesztett módszerét, melynek alkalmazásával feltérképezhető a sejtek pontos működése, összehasonlítható az egészséges és a beteg sejtek anyagcsere-profilja. A deutériummegvonással befolyásolni lehetett a daganatos sejtekre jellemző anyagcsereutakat, és a hatás erőssége összemérhető volt más, ismert gyógyszerek hatáserősségével.

A Somlyai doktorral közös kutatások eredményei a daganatgyógyászat jövője szempontjából kiemelkedő jelentőségű adatokkal pontosítják azt a biokémiai mechanizmust, amelyen keresztül a deutériummegvonás daganatellenes hatása megvalósul. A kutatások egyik legjelentősebb felismerése, hogy az egészséges sejtekben megfelelően működő mitokondrium csökkentett deutériumtartalmú anyagcserevizet termel, melynek fontos szerepe van a sejtek normál anyagcseréjének a fenntartásában.

A ketogén diéta is a deutériummegvonás révén hat

Dominic D’Agostino, a Dél-Floridai Egyetem professzora a daganatos betegségek kezelésének új, ígéretes irányáról számol be, mely során klinikailag vizsgálják a ketogén étrend hatását daganatos betegeknél.

Az eredmények különleges jelentőségét az adja a deutériummegvonás szempontjából, hogy a ketogén étrend alkalmazása valójában szintén deutériumhiányt hoz létre a daganatos sejtekben, a csökkentett deutériumtartalmú víz alkalmazásához hasonlóan. A két független kutatási irány biokémiai gyökerei azonosak.

Fontos klinikai vizsgálatok előtt

Noha az előzetes állatkísérletek ígéretesek, eddig még csak egyetlen fázis II. vizsgálatban próbálták ki prosztatarákos betegeken a csökkentett deutériumtartalmú vizet. Itt jelentős különbség mutatkozott a túlélésben a deutériumdepléciós vízzel kezelt betegek javára a placebóval kezelt betegekhez képest.

Az igazi klinikai vizsgálatok azonban csak most indulhatnak be. Egy projekt keretében ugyanis olyan komplex rendszer és berendezés épült meg, amelynek segítségével a világon először Magyarországon kezdődhet meg a csökkentett deutériumtartalmú készítmények üzemi méretű gyártása, a GMP előírásoknak megfelelően. A beruházás lehetővé teszi, hogy elindulhasson a HYD cégcsoport további kutatási tevékenységéhez és a tervezett humán fázis II. klinikai vizsgálat lefolytatásához szükséges vizsgálati készítmények előállítása, a nemzetközi gyógyszergyártási előírásoknak megfelelően.

Bár valóban egyre több hiteles kutatás támasztja alá a csökkentett deutériumtartalmú víz pozitív hatásait, igazán perdöntőek ezek a szélesebb körű, kettős vak vizsgálatok lesznek. Az első eredmények – az előzetes tervek szerint – nagyjából másfél éven belül várhatók.

 

forrás: origo.hu

 

Százezreket betegít meg, de még rendes neve sincs

Van egy jelentős betegcsoport, amelynek tünetei gluténmentes diétával megszüntethetők, de maga a betegség az esetükben semmilyen vizsgálattal nem mutatható ki – írja a Semmelweis Médiasarok.

A lisztérzékenység (cöliákia) vérvétellel és szövettani vizsgálattal kimutatható. Lényegesen többen vannak azonban azok, akiknek a tünetei ugyanolyanok és gluténmentes diétával ugyancsak megszűnnek, mégsem mutatható ki náluk a betegség – idézik a honlapon dr. Juhász Márkot, a Semmelweis Egyetem II. Sz. Belgyógyászati Klinika osztályvezetőjét. Ennek az új betegcsoportnak nincs még magyar neve, angolból „nem cöliákiás glutén szenzitivitásnak” (NCGS) fordítják.

Mindkét esetben ugyanazok a panaszok: hasfájás, puffadás, hasmenés, ritkábban előfordulhat bőrgyógyászati, ideggyógyászati, nőgyógyászati (vetélés, meddőség) tünet is, jelentkezhet potenciazavar, alvászavar, ízületi probléma vagy akár úgynevezett „agyköd” is. Mégis van egy lényeges különbség, ami miatt fontos tudni, hogy a gluténnel összefüggésbe hozható betegségek (Gluten Related Disorders) közül pontosan melyikben szenved a beteg – magyarázza a gasztroenterológus. Hiszen míg az autoimmun eredetű cöliákia esetében kimutatható a vékonybél károsodás, és számítani lehet társuló betegségekre (pl. pajzsmirigy betegségek, cukorbetegség stb.), addig a nem cöliákiás glutén szenzitivitás (NCGS) esetében nincs vékonybél károsodás és nem jelentkeznek a társuló betegségek. Ez utóbbi a jóval nagyobb csoport: becslések szerint a felnőtt lakosság 6-10 százalékát érinti, több százezer embert – olvasható a semmelweis.hu-n.

(forrás: Semmelweis Egyetem)

 

Rendelési idő
 

Dr. Martinkó István

Hétfő 8-12
Kedd 12-16
Szerda 8-12
Csütörtök 8-12
Péntek 8-12
2016. augusztus
H K S C P S V
« jún    
1234567
891011121314
15161718192021
22232425262728
293031