Rokkantnyugdíjjal kapcsolatos tendenciák

Visszaélések és túlzott szigor a rokkantnyugdíjazásnál
A Gyurcsány-kormány három éve vezette be a rokkantrendszer reformját, azóta harmincéves mélypontra zuhant a fogyatékosok száma. A korrupció azonban megmaradt, és a szigor miatt súlyos betegek veszítették el a jövedelmüket. Egy ellentmondásos reformtörténet, amit mégis folytatni kell.
„Ön nem rokkant, csak negyvenszázalékos az egészségkárosodása” – közölték a féllábú férfival az orvosszakértői bizottság vizsgálata után. „Miért, kinőtt a lábam?” – nézett a bizottság tagjaira az addig rokkantnyugdíjas férfi.

Ez a történet érzékelteti leginkább a 2008 januárjában bevezetett rokkantügyi reform ellentmondásos voltát. A változtatás célja az volt, hogy azokat az egészségkárosodottakat, akik képesek dolgozni, vissza kell vezetni a munkába.
A rákbetegek nagy részét például öt év után gyógyultnak minősítik, s ha nem jelentkezett valamilyen szövődmény, mehetnek vissza dolgozni. A szélütésen átesetteknél is azt nézik, maradt-e vissza károsodás. Ha nem vagy csak kis fokú, akkor rehabilitálják őket, és állást keresnek nekik. Számos olyan munkakör van, amit fél lábbal is el lehet látni, s ha munkát találnak a mozgássérültnek, akkor ő is jól jár, mert az alacsony összegű rokkantnyugdíj helyett normál bért kaphat.
Az ilyenfajta terveket azonban keresztülhúzta, hogy 2008 nemcsak a rokkantreform éve, hanem a világválság kitörésének esztendeje is volt, így az egészségesek körében is csúcsokat döntött a munkanélküliség.

Emiatt a társadalom úgy élte meg a változásokat, hogy az állam sorra veszi vissza a rokkantnyugdíjat olyanoktól is, akiknek már évtizedek óta folyósították. Egy részüknek ehelyett új ellátási formát, rehabilitációs járadékot ajánlottak.
A kormányzati retorika szerint ez húsz százalékkal magasabb a rokkantnyugdíjnál, ám ez az előny a járulékok levonása után nagyrészt eltűnik. A rehabilitációs járadékosok számára emellett átképzési lehetőséget kínáltak fel, sőt esetenként a munkáltatóktól átvállalhatják bérük 60-100 százalékát is. A jóból azonban csak keveseknek jutott: tavaly november 30-ig a közel 27 ezer járadékos közül még így is csak 6600-an helyezkedtek el.

A válság mellett több oka is van annak, hogy a reform felemásra sikeredett. Egyrészt nem készítették elő megfelelően a változásokat. Például: a bizottságokban szociális és munkaügyi szakértőnek is kellett volna ülnie, de a képzés csak késve indult meg, és még orvosból is nagy a hiány.
Emellett a vizsgálatokat kőkorszaki módszerekkel folytatják – van, hogy rászólnak a betegre, vegye le a cipőjét, és ennek alapján nézik meg, hajlik-e a dereka. Ugyanezt Nyugat-Európában számítógépes munkaszimulátorral vizsgálják, ám nálunk a gépek beszerzése csak most kezdődött el.

„A vizsgálat több óráig tart, a gép az izomerő, a koncentrációképesség, az állóképesség mérésével mutatja meg, hogy a tízezer munkakör közül melyek ellátására alkalmas a vizsgált személy. Ezzel kizárjuk a szubjektív elemeket, és csökken a korrupció lehetősége is” – mondja Pósfai Gábor, a Nemzeti Rehabilitációs és Szociális Hivatal (ez az orvosszakértői intézet új neve) nyáron kinevezett főigazgatója.

Az Orbán-kormány tehát felemás helyzetet örökölt. Nyilvánvaló, hogy a 402 ezer aktív korú egészségkárosodott eltartása tehertétel az országnak. Nem helyes az sem, hogy legtöbbjük életfogytig járó munkanélküli-segélynek képzeli a rokkantnyugdíjat.
A bizottságok pedig rekordokat döntöttek a reform bevezetése után: 2001-hez mérten például megfeleződött és húszéves csúcsot döntött a régi nyugdíjasok közül a felülvizsgálaton elutasítottak aránya is – közel 30 százalékuknál megszüntették a rokkantnyugdíj folyósítását. (Bár az igénylők 15 százaléka rehabilitációs járadékot azért kaphat.)

A szakértők munkája sem egyszerű: néhány perc alatt kell elkülöníteni az ocsútól a búzát, vagyis a csalók és a helyzetüket rosszul felmérők közül a betegeket. Mindezt úgy, hogy a munkaerőhiánnyal küzdő szakértői intézeteknek évi 280 ezer vizsgálatot kell elvégezniük.
Trükközőkből pedig van bőven – olyanból például, aki a haldokló férj tüdőleletét hozza a saját nevére hamisítva. Vagy elterjed, hogy egy ritka diagnózisra biztos a rokkantosítás, és tömegével jelentkeznek az új betegek ugyanazzal az álnyavalyával.
Az is előfordul, hogy a bizottság tagjait fizetik le. Évekkel ezelőtt csongrádi és Borsod megyei orvos szakértők ellen indult eljárás; utóbbiak a vád szerint 200-250 ezer forintért sorozatban rokkantosítottak egészséges embereket. Tavaly novemberben pedig Egerben „felezte le” a nyomozóhatóság a felülvizsgáló orvosok számát: négyből kettőt előzetes letartóztatásba helyeztek, amiért a gyanú szerint több tucat embertől fogadtak el pénzt a leszázalékolásért.

A reform első három éve tehát ellentmondásos volt, az új kormány mégis folytatja az átalakítást, de több ponton korrekcióra készül. Az eredetileg három évre járó rehabilitációs járadék idén januárban ketyegett volna le az első érintetteknél. Ők ezután csak szociális segélyt kaphattak volna. Ám a parlament döntése értelmében egy évig még jár nekik a magasabb összegű rehabilitációs járadék.
Bernáth Ildikó volt fideszes országgyűlési képviselő, miniszteri biztos szerint is fontos lépés, hogy 2012 januárjától a korrupció lehetőségét kizárva számítógéppel vizsgálják majd az egészségkárosodás mértékét. Átalakítják a támogatásokat, hogy az egészségkárosodottak valódi értékteremtő munkát végezzenek.

A legfontosabb cél ugyanis változatlan: minél több embert visszaterelni a munkaerőpiacra. Egy rokkant átlagos ellátása évente 780 ezer forintba kerül az államnak, a munkanélkülié 514 ezer forintba – egy évi 1,2 millió állami forinttal támogatott munkahely fenntartására viszont csak 530 ezer forintot kell költenie a költségvetésnek.
Ez úgy lehetséges, hogy a többi visszajön az adókból és az előállított termékek áfájából. Bernáth Ildikó azonban még egy fontos dologra felhívja a figyelmet: be kell fejezni annak ismételgetését, hogy mi „900 ezer rokkant országa” vagyunk. Csak félrevezetjük magunkat, ha a 90 éves rokkantnyugdíjasokat is egy kalap alá vesszük a még aktív korúakkal, akik 402 ezren vannak, és számuk évről évre csökken.

Rokkantügyi szimptómák

Folyamatos megszorítás – Az állam 300 milliárd forintot költ a rokkantnyugdíjakra, és minden fontosabb megszorító csomag kiterjed a rokkantakra is. Többnyire az új igénylők kérelmének elbírálását szigorítják, 2008 óta azonban a régiekhez is hozzányúlnak. A felülvizsgálatra behívottak közel 30 százalékánál szüntetik meg a régi ellátásokat, több ezer esetben indokolatlanul.
A debreceni Elek Lászlóné 34 évig volt rokkantnyugdíjas. Csípőficammal született, ikertestvérével három évet kellett gipszágyban töltenie. Még az utóbbi években is súlyosbodott az állapota, ezért 2003-ban 67 százalékosról százszázalékos rokkanttá minősítették – pechére, mert ezzel együtt elveszítette végleges besorolását, néhány évente felülvizsgálatra kell mennie.
Tavaly márciusban így érte utol a reform: elvették tőle rokkantnyugdíját, csak rehabilitációs járadékot kaphat. Az asszony egy varrodában helyezkedett el, ám csípője nem bírta a varrógép pedáljának nyomását, és megrepedt a csípőcsontja. Elekné nem fellebbezett a döntés ellen, pedig a már rokkantak 32 százalékánál a másodfokú bizottság felülbírálja az elsőfokú döntést.

A feketemunka melegágya – A rokkantnyugdíj mellett hivatalosan is lehet dolgozni, ám a nettó bér havi átlaga nem lehet magasabb a rokkantnyugdíj alapjául szolgáló átlagkereset 90 százalékánál. Nem érheti el a minimálbért sem. Ha valakik fél év átlagában megsértik a szabályt, az adóhatóság törölteti őket a rokkantak köréből. A megoldást sokan abban látják, hogy feketén vagy külföldön dolgoznak.

Bizottság hiányjelekkel – 2008 óta a munkaképesség megváltozásáról döntő bizottságnak nemcsak orvosok a tagjai, hanem egy szociális és egy munkaügyi szakember is. Ezekből a szakértőkből azonban még nagyobb a hiány, mint a felülvizsgáló főorvosokból.
Fülöp Tamás (nevét kérésére megváltoztattuk) súlyos gerincproblémája miatt kérte rokkantnyugdíj megállapítását. Évekkel ezelőtt gerincsérvvel műtötték, eleinte úgy látszott, sikeresen. Fizikai munkát többé nem végezhetett, de a fiatalember számítógépes szakemberré képezte át magát. Sérve azonban kiújult, immár fél éve ágyban fekvő beteg. Egy-két órát tud talpon lenni, utána megint jelentkeznek fájdalmai, és két újabb műtét is várna rá.
Háziorvosa tanácsára kereste fel az orvosi bizottságot, ám csak egyetlen doktor és egy asszisztensnő fogadta. „Mintha bűnöző lennék, egy börtönorvos is emberségesebb, mint ahogy velem bántak” – idézi fel a történteket. Alsónadrágra kellett vetkőznie, majd ruháját a székre, cipőjét az alá helyezni. Meghallgatták a mellkasát, néhány lépést lábujjhegyen kellett mennie, majd a magasságát, a testsúlyát és azt tudakolták tőle, van-e tömött foga.
Tamás nem tudta, hogy a vizsgálat legfontosabb része az volt, amikor az orvos rárivallt, igazítsa meg a cipő orrát, mert kilóg a szék alól. A gerincbeteg férfi óvatosan leguggolt, így tette helyre a lábbelit. Az eredmény: nem rokkant. „Jelenlegi munkakörében, illetve végzettségének megfelelő más munkakörben való foglalkoztatására rehabilitáció nélkül nem alkalmas, azonban komplex rehabilitációja nem szükséges” – a dodonai mondat annyit tesz, rehabilitációs járadékot sem kaphat. De át sem képzik, nem is rehabilitálják.

…és a némák megszólalnak – A rokkantosítással jelentős pénzt lehet keresni, mert bár az ellátás összege nem magas (65-67 ezer forint havi átlagban az egészségkárosodottság fokától függően), minden hónapban jár, ezért megszerzése sokak számára remek üzlet. A szabolcsi Nyírmihálydiban például sorozatosan tettették súlyos értelmi fogyatékosnak magukat a fiatal férfiak, hogy rokkantjáradékot kaphassanak. A csalás miatt többeket börtönbüntetésre ítéltek. Ám az orvosszakértők sem eszköztelenek, például a gyanús esetekben kikérhetik az igénylő „gyógyszerszámláját”, vagyis annak nyilvántartását, hogy az elmúlt években milyen orvosságot váltott ki tb-támogatással. Gyanús lehet, ha például nem szedett epilepsziagyógyszert, de emiatt százalékolták le. Emellett előfordul, hogy a folyosón is megfigyelőket alkalmaznak. Így bukott le az a kérvényező, aki némának tettette magát a bizottság előtt, majd a vizsgálat után a kint várakozó rokonainak elújságolta, milyen jól sikerült a csel.
________________________________________
2009 – a legek éve
88 680 személyt javasoltak összesen rokkantnak – 1990 óta nem volt ilyen alacsony ez a szám

25 590 új személyt minősítettek rokkantnak – 1980 óta a legkevesebbet

36 százaléka lett rokkant az új igénylőknek – 1980 óta nem volt ilyen alacsony ez az szám

29 százaléknál megszüntették a nyugdíj folyósítását a régi ellátottak körében – erre 1980 óta nem volt példa

24,5 százalékkal esett vissza a felülvizsgálaton megjelent és továbbra is enyhe rokkantnak bizonyultak száma az előző évhez viszonyítva

Szerző: Élő Anita
Forrás: Heti Válasz