Kockázatok és mellékhatások – véleménycikk

Sorozatosan meghaladta az ezer főt az elmúlt napokban a Magyarországon feltartóztatott illegális migránsok száma. Az áradat tehát nemhogy enyhülne, hanem fokozódik, így egyáltalán nem tűnik légből kapottnak a kormány azon becslése, hogy év végéig akár 250-300 ezren is érkezhetnek hozzánk külföldiek a szerb–magyar zöldhatáron.

Kétségkívül jönnek nők és gyermekek is, de döntő többségük (80-90 százalékuk) életerős, húsz–harmincöt év közötti férfi. Megdöbbentően sokan dokumentumok nélkül jönnek, így nem állapítható meg pontosan, kik ők és honnan indultak útnak. „Elvették tőlünk a papírjainkat” – mondják, de érdekes módon a drága okostelefont és sokuk esetében a jelentős mennyiségű készpénzt sikerült megőrizniük. Európában – főként bal- és liberális oldalon – azt állítják: a migráció jó dolog, mert elsősorban magasan képzett emberek jönnek. Kíváncsi lennék, a most érkezettek hogyan tudnak majd praktizálni orvosként, mérnökként, magasan képzett munkaerőként papírok nélkül.

Itthon abból is volt probléma a baloldalon, hogy a magyar hatóságok nem tájékoztatják megfelelően a hozzánk érkezett menedékkérőket, így azok összevissza bolyonganak az országban, keresve a bicskei és debreceni menekülttáborokat. Az egyik nagy szeretetszolgálat vezetője néhány napja a déli határ mellett járt, és az egyik gyűjtőhelyen felajánlotta a migránsoknak: ingyen autóbuszt szervez, amely elviszi őket a debreceni menekülttáborba. Egyetlen ember sem jelentkezett, hogy menne – van egy olyan érzésem, hogy ha bécsi kirándulásra hívta volna őket, nagy lett volna a tolongás, és a visszaúttal sem kellett volna bajlódniuk. Mindezt csak azért írom le, mert a hazai baloldal a lehetetlennél is lehetetlenebb elképzelésekkel áll elő a menekültekkel kapcsolatban – miközben néhány hete még álproblémát emlegettek, most amellett kardoskodnak, hogy legyen ingyenes a migránsok számára a BKV.

Nem szabad elhallgatni viszont az egészségügyi kockázatokat. Pár napja ötvenhat hasmenéses menedékkérőt vittek kórházba a Nyugati pályaudvarról ismeretlen fertőzés gyanújával. Én sokat utazó ember vagyok, és ha Európán kívüli országba érkezem, a belépés előtt egy nyomtatványon aprólékosan kikérdeznek arról, hol jártam korábban. Ha netán olyan ország van a listán, ahol gyakoriak a különféle fertőző betegségek, azonnal különleges elbírálást kapok: oltási papírokat kérnek, és akár akaratom ellenére is karanténba tehetnek. Nagyon sok helyen a belépéskor hőkamerával pásztázzák az utasokat, és akinek hőemelkedése van, azt kiemelik a sorból és alaposabb vizsgálatnak vetik alá. A különböző országok – érhető módon – így védekeznek a behurcolható betegségek, járványok ellen. Jogos tehát a kérdés: az ismeretlen országból érkező ismeretlen emberek milyen egészségügyi kockázatot jelentenek a befogadó ország állampolgáraira nézve? Magyarországnak van-e joga védekezni az egzotikus betegségek, ne adj’ Isten világjárványok ellen?

Néhány hónapja, az ebolajárvány idején a Baptista Szeretetszolgálat néhány tagjával Sierra Leonéba készültünk, hogy támogatást és jó szót vigyünk az egyik ott dolgozó magyar misszionáriusnak. Már lefoglaltuk a repülőjegyeket, megvolt a vízum, amikor megcsörrent a telefon, és egy magas rangú hivatalnok azt mondta: nem javasolja az utazást. Ha jó tanácsa ellenére mégis kilátogatunk a járvány sújtotta területre, hazafelé jövet az Európai Unió területére való belépéskor legalább negyvenöt napra karanténba tesznek. Kiszámoltuk, hogy ha ez tényleg megtörténik, a karácsonyt is egy kórházi szobában, látogatók nélkül töltjük, ezért lemondtuk az utat. Jogos lehet a kérdés: az Afrika szubszaharai övezetéből érkező menedékkérők milyen egészségügyi kockázatot jelentenek az EU polgáraira? Ha nincsenek papírjaik, mit tudunk az oltásaikról? Hepatitisz, tífusz, diftéria, kolera, vérzéses láz (ezt okozza az ebolavírus), HIV, járványos agyhártyagyulladás, himlők és bőrbetegségek – ezek közül némelyiknek akár többhetes is lehet a lappangási ideje, így ha a belépéskor nem is jelentkeznek a tünetek, attól még fertőzhetnek. Mindez annak a fényében különösen érdekes, hogy ha egy európai uniós állampolgár külföldre megy, tőle megkövetelik a hivatalos oltási naplót – ebben a kérdésben miért nem működik a kölcsönösség? És arról ne is beszéljünk, hogy ha valaki itt bármilyen kereskedelmi tevékenységet el akar kezdeni, milyen szigorú közegészségügyi feltételrendszernek kell megfeleljen – ezzel szemben érthetetlen és értelmetlen ez a lazaság.

Van egy másik vetülete is a migrációnak. A La Repubblica olasz napilap és a Sky News brit tévécsatorna értesülései szerint a Líbiából az olasz partokra irányuló emberkereskedelem egy részét az etiópiai Ermas Ghermay irányítja, akit az olasz terrorizmusellenes hatóságok régóta megfigyelés alatt tartanak. Az olasz rendőrség közölte a férfi fantomképét is – az embercsempész 2013 októbere után került a hatóságok látókörébe, miután a dél-olasz Lampedusa szigeténél történt hajószerencsétlenségben 366 bevándorló veszett a tengerbe. A titkosszolgálat azóta több mint harmincezer telefonbeszélgetést hallgatott le az Olaszország területén tartózkodó és hatósági megfigyelés alatt lévő emberkereskedők, valamint Afrikában maradt főnökeik között. Angol lapértesülések szerint Ermas társával együtt az elmúlt két évben 72 millió fontot, vagyis 31,5 milliárd forintot keresett az afrikaiak Európába csempészésével. A rendőrség által lehallgatott telefonbeszélgetés szerint a Tripoliban élő férfi kedélyesen nevetgélt, amikor kiderült, hogy az egyik általuk indított csempészhajó felborult és több százan a Földközi-tengerbe vesztek. És ne legyenek illúzióink: nem csak Olaszországon át jönnek afrikaiak – a görög partok érintésével vagy akár nagyobb kerülővel, szárazföldi útvonalon is érkeznek Egyiptomon és Jordánián át.

Végezetül hadd szánjunk pár szót a szolidaritásnak. Véleményem szerint nem szakadna le az ég, ha Európa kimondaná: a befogadás tekintetében a keresztény szenvedőkkel szolidáris, a más vallásúakat pedig a saját kontinensükön támogatja. Az Iszlám Állam részben kiirtotta, részben elüldözte a keresztényeket a bibliai tájakról – nekünk elsősorban rajtuk kellene segítenünk. A mozlim menekülteket miért nem fogadják be vagy támogatják a szegénynek cseppet sem nevezhető öböl menti olajállamok? Nem létezik arab vagy iszlám szolidaritás? A világ összes bajára Európának kell megoldást találnia? Tőlünk elvárják a toleranciát és a nyitottságot, miközben másnak fel sem lehet tenni ezt a kérdést? Hova vezet ez? Olvasom, hogy Franciaországban öt mozlim asszony megtámadott és megvert egy napozó nőt, mert az nyilvános helyen mutatkozott bikiniben, és ez a vallásuk szerint illetlen cselekedetnek számít. Hol van az elfogadás és egymás kölcsönös tisztelete?

Végezetül hadd emlékeztessek egy eseményre a saját történelmünkből. 1541. augusztus 29-én, napra pontosan tizenöt esztendővel a mohácsi csata után, miközben Izabella királyné meglátogatta a sátrában Szulejmán szultánt, egy nagy csapat janicsár vonult fel a budai Várba. Az őrség nem tett semmit a turistaként érkező idegenek ellen, akik egy adott pillanatban elővették a fegyvereiket, és elfoglalták a bástyákat és a kijáratokat. Néhány perc múlva már lófarkas zászló lobogott a várfokon és a Nagyboldogasszony-templom tornyán. A nem kívánt vendégség százötven esztendeig tartott.

Lukács Csaba

(mno.hu)