A depresszió valamivel gyakoribb a nőknél, mint a férfiaknál. Életkorilag három komolyabb csúcs figyelhető meg: egy serdülőkori, egy életközepi és egy időskori. Sajnos az öngyilkosságnak is ez a három csúcsa van, ami jól mutatja a depresszióval való szoros összefüggést – mondta Hidasi Zoltán neurológus-pszichiáter szakorvos.

A depresszió elsősorban egy tünetegyüttes. Nagyon sokféle típusa van és számos dolog állhat a kialakulásának a hátterében is. Előidézheti biológia és pszichológiai ok, illetve többnyire több tényező együttes hatása. Az esetek nagy részében nem is derül ki egyértelműen, hogy mi váltja ki. A depresszió súlyossága is jelentősen eltérő lehet.

Legfőbb tünete a rossz hangulat, a hangulati esékenység, a levertség, a szomorúság, az érdeklődés csökkenése, illetve az ebből származó inaktivitás, az akarati élet hanyatlása. További nagyon jellegzetes tünet az örömre való képtelenség. Jellemzőek a depressziós, negatív gondoltak, hogy valaki sötéten látja saját magát, a jövőjét, a környezetét, a kilátásait. Negatív tónusú gondolatok fogalmazódnak meg gyakorlatilag mindennel kapcsolatban. Az enyhe depresszió is egyértelműen rontja az életminőséget, boldogtalannak érzi magát a beteg, de azért általában el tudja látni a munkáját. Súlyos depresszióban lévő ember képtelen ellátni a napi feladatait is. Az is előfordulhat, hogy annyira korlátozza a betegsége, hogy még az ágyból sem tud felkelni.

Létezik a bipoláris és az unipoláris depresszió. Az előbbinek a régi neve a mániás depresszió, itt a felpörgött, túlzottan aktív és a súlyosan lehangolt időszakok váltják egymást. Az unipoláris depressziónak lehet egy enyhébb, nem túl súlyos, de krónikusan fennálló fajtája és lehet egy súlyos, vissza-visszatérő formája.

A depressziónak súlyos szövődménye is lehet, például az öngyilkosság, a munkaképtelenség, de a leszázalékolások hátterében is nagyon magas számban áll neurózis. Számos kutatás igazolta, hogy a depresszió összefüggésben van a magas vérnyomással, a cukorbetegséggel, az elhízással, a szívbetegséggel és sok pszichoszomatikus betegséggel is.

Napjainkban szerencsére jelentős figyelem fordul a depresszió felé. Többet tudnak az emberek erről a betegségről, ezért orvoshoz is gyakrabban mennek a problémájukkal. A szubjektív szenvedés kapcsán sokan önmagukon is felismerik a betegség jeleit és segítséget kérnek. De még mindig aluldiagnosztizált a kórkép – hangsúlyozta Hidasi Zoltán, mondván, sokan egyáltalán nem jutnak el szakemberhez.

A családorvosok szerepe kiemelkedő a depresszió felismerésében. Felmérések bizonyítják, hogy rendkívül sokan fordulnak családorvoshoz neurotikus tünetetekkel. Vannak könnyen felismerhető esetek, de vannak nehezebben diagnosztizálhatóak, ahol elsősorban testi panaszokkal fordul orvoshoz a páciens. Ilyen fizikális tünet lehet az álmatlanság, az étvágytalanság, az indokolatlan fogyás, a fejfájás vagy más fájdalom. Ha felmerül ezeknek a testi panaszoknak a hátterében a depresszió gyanúja, akkor pszichiáterhez küldheti a családorvos a beteget.

A diagnózis felállítása az orvosi vizsgálaton alapul. Speciális eszközös módszer nem áll rendelkezésre, amivel diagnosztizálni lehet a depressziót, de vannak különböző tesztek, amikkel ki lehet szűrni, hogy szenved-e a betegségben valaki.

A kezelés módját a depresszió súlyossága befolyásolja. Az enyhébb esetekben szóba jöhet a pszichoterápia, de középsúlyos, súlyos esetekben szükség lehet gyógyszeres kezelésre is. A tapasztalat szerint a leghatékonyabb a gyógyszer és a pszichoterápia együttes alkalmazása. Sokan aggódnak a depresszió elleni gyógyszerek használatától, de ezek a gyógyszerek nagyon hatékonyak és sokat segítenek a betegség kezelésében – mondta a szakember.

A hazai mentális egészég sokat javult az elmúlt évtizedekben, de még lehetne tovább javítani. Sokan még mindig tartanak attól, hogy szükség esetén pszichiáterhez forduljanak, pszichoterápiára járjanak vagy antidepresszánst szedjenek. Pedig ha valaki depresszióban szenved és segítséget kér, akkor jó eséllyel tudnak neki segíteni a szakemberek.

(valasz.hu)