Szorongás és hangulatzavar

Szorongásos zavarok
Főbb csoportjai
• pánikzavar
• szociális fóbia
• agorafóbia
• egyéb fóbiák
• generalizált szorongás
A veszélyeztetettek köre: az emberélet különösen megterhelő lelki behatásai bárkinél vezethetnek a fenti tünetek valamelyikének kialakulásához, mégis inkább családi halmozódás a jellemző, vagy a kora gyermekkori lelki fejlődésben mutatható ki zavar. A legtöbb esetben nincsen kimutatható kiváltó tényező.
Korai tünetek
A pánikroham kivételével félrehúzódó, szorongó magatartás, bizonyos helyzetek kerülése.
Késői tünetek
Pánikroham esetén viszonylag hirtelen kialakuló és 10-30 percen belül megszűnő rosszullétérzés (ájulás, szívdobogás, légszomj, torokszorítás, remegés, izzadás, mellkasi nyomásérzés, megsemmisülés, halálfélelem).
Szociális fóbia esetében a szokásos emberi kapcsolatokat megnehezítő vagy lehetetlenné tevő elkerülő magatartás alakul ki, félelem mindenfajta nyilvános helyzettől, szerepléstől (mint a gyermekkori „lámpaláz” felerősödött formája), emberkerülés. Társas helyzeteknek már az elképzelése is szorongást eredményez, gyakran ötvöződik pánikszerű tünetekkel is.
Az agorafóbia („tériszony”) esetében a nagy nyílt terepen vagy magasban tartózkodás, máskor hídon, alagútban, zárt helyen (vonat, busz, lift, mozi stb.) tartózkodás jelent nehézséget. Ilyenkor pánikrohamhoz hasonlító tünetek lépnek fel.
Az egyéb fóbiák közé tartoznak az olyan tünetek, mint a pókoktól, hüllőktől, vértől, bepiszkolódástól, vírusoktól, villámlástól, stb. való félelem.
Generalizált szorongásról legalább fél éven át tartó állandó, kínzó nyugtalanság, félelem, aggódás, ingerültség, alvászavar, gondolkodási nehezítettség, fokozott fáradékonyság esetén beszélünk.
A fentiek a tünethordozójuk életminőségét, életvezetését rontják, társas kapcsolatait beszűkítik. Előfordulási gyakoriságuk az összlakosságban meghaladja a 10%-ot, nőkben kétszer olyan gyakori, mint férfiakban. A tünetek más betegségformákkal (mint magasvérnyomás betegség, légzőszervi és gyomor-bél tünetek, idősült alvászavar stb.) összekapcsolódhatnak, sőt alapját képezhetik a szenvedélybetegségeknek, gyógyszerfüggőségnek.
Vizsgálatokra ajánlottak köre: akinél vagy akinek a családjában halmozottan előfordulnak a fenti tünetek.
Hangulatzavarok
A hangulati élet eltolódásait életünkben rövidebb időszakra vonatkozóan mindannyian megtapasztaltuk jókedv vagy szomorúság formájában.
Depresszióról, mint betegségről akkor beszélünk, ha az eltolódás jelentős mértékű, huzamos időn át fennáll, megváltozik a magatartás, a gondolkodás elnehezül (sötét, nyomott, szomorú, kedvetlen, perspektíva nélkülivé válik), az érzelmek eltompulnak (nem tud örülni), csökken a szellemi-fizikai teljesítmény, romlik az életminőség, beszűkülnek a társas kapcsolatok, alvás és egyéb vegetatív zavar alakul ki. Az önpusztító gondolatok gyakoriak (megyénk e vonatkozásban hosszú időn át országosan a statisztika élén járt).
A felhangoltság szinte tükörképe a depressziónak. Jellemző, hogy a betegség szintű hangulati változáshoz nem kell külső ok, „magától” alakul ki.
A jelenlegi gyógykezelési lehetőségek mellett jelentősen megrövidíthető egy-egy fázis időtartama, azaz eredményesen kezelhető megbetegedésről van szó.
Saját magunkon kevésbé vesszük észre a hangulati változásokat, környezetünk viszont észleli azt. Ezért van különös jelentősége annak, hogy az együtt élő, dolgozó emberek, ha ilyet tapasztalnak, hívják fel a tünetet mutató figyelmét arra, hogy forduljon szakemberhez. Az időben történő felismerés és kezelésbe vétel nem csak a beteg és közvetlen környezete helyzetét könnyíti, hanem gazdasági jelentősége is óriási, ugyanis a rokkantsághoz vezető úton a legelső okok közé tartozik ez a betegség.
A megbetegedés típusai
• disztimia
• depresszió
• mánia
• kevert forma
Veszélyeztettek köre: családban vérrokonok közötti előfordulás, felmenő ágon öngyilkosság.
Korai tünetek
Az egyénre jellemző magatartási, hangulati állapotban, munka- és beszédtempóban bekövetkező indokolatlan megváltozottság, amely huzamosabb idő óta fennáll, amit az illető csak egyre nehezebben tud leplezni. A korai szakban már jellemző az önértékelés megváltozottsága és az alvászavar.
Késői tünetek
Disztimia esetén a tünetek a depresszióban látottakhoz hasonlóak, de azoknál enyhébbek, viszont huzamosabban (legalább 2 éve!) fennállnak, már a fiatal felnőttkorban kialakulnak és az életvezetésben nehézséget okoznak.
Depresszió esetén a hangulat tartósan nyomott, az örömkészség és érdeklődés fokozatosan csökken, majd elvész, a testi és szellemi energia elfogy, fáradékonyság, nehezített gondolkodás, alvászavar, önbizalomhiány, bűnösségérzés, jelentéktelen cselekedetek felnagyítása, feleslegesség tudat, csüggedés és jövőtől való félelem, étvágytalanság, a szexuális vágy csökkenése, típusos alvászavar (néhány órai alvás után megébredés, majd visszaalvási nehezítettség) alakulnak ki.
Mánia esetén a beteg tele van energiával, önértékelése kórosan fokozott, sok mindenbe belekezd, de nem fejezi be, gondolatai gyorsak, csapongóak, nehéz követni, örömteli, úgynevezett üresen indokolatlanul derűs, minden nagyon könnyen megy, keveset alszik, felfokozott a tempója, kritikai és erkölcsi funkciói károsodnak, öltözködése nem korához vagy a helyzethez illő. Könnyen válik ingerülté, indulati megnyilvánulásai kiszámíthatatlanok lehetnek. Jellemző a csapongó és felgyorsult beszéd, a viccelődésre, szójátékokra való hajlam, gyakran udvariatlan és oda nem illő trágárság figyelhetők meg.
Kevert forma esetén a fenti tünetek egy időben lehetnek jelen. Lehetséges, hogy az élet során mindig csak az egyik irányú zavar lép fel, de ismertek a váltakozóan hol depressziós, hol mániás, sőt az egy időben mindkét eltérést mutató megbetegedések is.
A felismerés és a korai kezelésbe vétel, majd ezt követően a rendszeres gondozás nagyon fontos, a megfelelő folyamatos kezeléssel ugyanis megelőzhetők az állapotrosszabbodások.