Ne legyünk igazságtalanok a telített zsírsavakkal szemben!

A négy évtized múltán publikált Sydney Diet Heart Study segíthet átértékelni azt az elterjedt véleményt, hogy a többszörösen telítetlen n-6 zsírsavak fogyasztása kardiovaszkuláris szempontból egészségesebb lenne, mint a telített zsíroké.

Az utolsó fél évszázadban az Európában vagy az Egyesült Államokban megjelent diétás szakkönyvek és a kardiológiai társaságok táplálkozási irányelvei a kardiovaszkuláris betegségek megelőzésének, előrehaladásának megakadályozása végett azt hangsúlyozták, hogy a telített zsírokban gazdag, állati eredetű ennivalókat igyekezzünk átváltani sok többszörösen telítetlen zsírsavat tartalmazó, növényi tápanyagokra.
Ezeknek az országoknak az élelmiszereiben a legfontosabb többszörösen telítetlen zsírsav az ómega-6 (n-6) linolsav, angol nevének világszerte használt rövidítésével: n-6 LA. Az n-6 LA és a koszorúér-betegség okozta mortalitás közötti összefüggés eddig nem volt tisztázott, mert a témával foglalkozó nagyszabású tanulmány, a Sydney Diet Heart Study eredményeit teljes terjedelmében még nem közölték. A randomizált, megfelelően kontrollált vizsgálat 1966 és 1973 között történt. Most egy ausztrál és amerikai kutatókból álló munkacsoport az egyik egykori munkatárs segítségével megtalálta a még szalagos rögzítéssel megőrzött adatokat, és a legkorszerűbb módszerekkel sikerült ezeket értékelni.
A vizsgálatot negyven éve fejezték be – az ausztráliai munkatársak miatt a tanulmányban megjegyzik, hogy a Sydney Operaház megnyitásának évében –, és a jelen dolgozatban, melyet a British Medical Journal közölt, 458 férfi eredményeit összegezték. A 30–59 éves betegeknek heveny infarktusuk vagy anginás rohamuk volt.
A résztvevőket véletlen besorolás alapján két csoportra osztották. Az intervenciós csoport tagjai kalóriabevitelük 10%-a alá csökkentették a telített zsírokból eredő energiamennyiséget, az állati eredetű ételek, a közönséges margarinok és egyéb hasonló ételek kihagyásával, viszont energiabevitelük 15%-át linolsav fogyasztásával biztosították. Ez pórsáfrányolaj és pórsáfrányolajat tartalmazó margarin bevitelével történt, mert ezek koncentráltan tartalmazzák az n-6 LA-t.
A kontrollcsoport tagjainak célzott, szabályokba foglalt étkezési tanácsot nem adtak. Valamennyi résztvevő a következő 39 hónapban részletes táplálkozási naplót vezetett, és a két csoport tagjai minden, nem táplálkozásra vonatkozó szempontból azonosak voltak.
A statisztikai értékelés eredménye az volt, hogy az n-6 zsírsavat nagy mennyiségben fogyasztó vizsgálati csoport halálozása minden okból (koszorúér-betegség, kardiovaszkuláris kórképek) nagyobbnak bizonyult, mint a kontrollcsoporté. Christopher E. Ramsden és munkacsoportja a dolgozat összefoglalásában hangsúlyozza, hogy ezek az adatok igen fontosak lehetnek annak a jelenleg elterjedt véleménynek az újraértékeléséhez, hogy a telített zsírokat többszörösen telítetlen n-6 zsírsavakra, illetve általában telítetlen zsírsavakra kell cserélni.
Philip Calder professzor a cikkhez csatlakozó szerkesztőségi közleményben úgy fogalmaz, hogy ezek az eredmények ellentmondanak a „telített zsír rossz, a többszörösen telítetlen ómega-6 zsiradék jó” dogmának. „Jó volna, ha a táplálkozási tanácsokat a tudományos vizsgálatok eredményeire alapoznánk.”