Egyszer komcsi, másszor Fidesz-bérenc – interjú az orvoskamara elnökével

Ma Magyarországon ugyanakkora eséllyel kaphat valaki nyugat-európai szintű ellátást egy kórházban, mint hogy a körülmények miatt meghal – mondta a hvg.hu-nak adott interjújában Éger István. A Magyar Orvosi Kamara (MOK) frissen újraválasztott elnöke szerint január elején a szlovákiaihoz hasonló rendkívüli állapotok következhetnek be a magyar egészségügyben. A hálapénz ellen pedig egyelőre semmit nem lehet tenni.

Két hét múlva aktiválódhatnak a rezidensek felmondólevelei. Ön szerint bekövetkezhet nálunk az, ami Szlovákiában bekövetkezett? Lapértesülések szerint több kórházban az ellátás szűkítését tervezik emiatt.

Igen, én erre reális esélyt látok. Márciustól itt súlyos gondok lehetnek. A rezidensek akciójában az aláírók több mint fele szakorvos. A MOK és a Magyar Orvosok Szövetsége nélkül ez az akció nem lehetett volna, és nem is lehetne sikeres. A rezidensek egy éket képviselnek, élcsapatot, nagyon kellett ez a megmozdulás, jelentősége mára túlmutat közvetlen célkitűzéseiken, többről van szó. Ma Magyarországon az egészségügyi ellátás biztonsága olyan, mint a lottó. Kaphat valaki nyugati ellátást, és ugyanazzal az eséllyel meg is halhat.

Többen viszont úgy vélik, képtelenség, hogy egyszerre háromezer orvos mondjon fel és távozzon külföldre, nincsen ekkora felvevőpiac.

Erre csak azt tudom mondani, hogy hivatalos becslések szerint az unióban a következő néhány éven belül egymillió fős egészségügyis hiány várható. Nem egyik napról a másikra, hanem folyamatosan. Ez azt jelenti, hogy nem háromezer főt, hanem harmincezret is bármikor képesek alkalmazni, méghozzá nem is akármilyen feltételekkel.

A napokban fogadták el az új Munka törvénykönyvét, ami közvetetten megtiltja a hálapénz elfogadását. Ön szerint ez elfogadható?

A hálapénz ellen mindaddig nem fognak tudni semmit tenni, amíg nem garantálnak olyan bért, ami felett etikailag elfogadhatatlan lesz zsebre tenni hálapénzt. Ennek a rendszernek a fenntartása a mindenkori hatalom érdeke, mert kiválóan meg tudja osztani vele az orvosokat. A Munka törvénykönyvében ez a passzus azért született, hogy a nem egészségügyi munkahelyeken a különböző korrupciós ügyleteket megszüntessék. Ez önmagában érthető, de ezt az egészségügyben senki nem veszi komolyan, mert nem életszerű.

Önök is ugyanúgy, mint más az ágazatban dolgozó szereplők állandóan hangsúlyozzák, hogy vége, letelt a türelmi idő, összeomlik a rendszer. Meddig lehet ezt még sulykolni?

A baj, amit régóta tudunk, hogy a szakmai döntéshozók nem kompetensek. A jelenlegi kormányzati struktúra egyszerűen alkalmatlan arra, hogy megfelelően képviselje az ágazatot, halálra ítéli az egészségügyet. Borzasztóan sajnálom az államtitkárt, mert bekötött szemmel, kámzsával a fején, összekötött kézzel-lábbal eljárni a csárdást úgy, hogy közben Verdi Aidájából énekli a hőstenort, egyszerűen lehetetlen. Tőle pedig ezt kívánják. Lehet, hogy nem is szándéka senkinek, hogy valójában képviselje az ágazatot, de még egyszer mondom: ez nem a nyugalom, hanem a haldoklás csendje.

Ezért fordult ön is Lázár Jánoshoz?

Igen, két tárgyaláson is túl vagyok vele, elvittem hozzá a kamara álláspontját, rövid helyzetelemzését. Nemcsak anyagiakról, hanem szemléletről van szó. Innentől a politikai döntéshozatal jogköre és felelőssége, hogy ezzel az információval mit kezd. Úgy tűnik, mintha a huszonnegyedik órában meghallanának valamit.

(részlet) Szerző: Dreissiger Ágnes Forrás: HVG