( FAKOOSZ = Falusi Körzeti Ovosok Országos Szövetsége )

A háziorvosi ellátás feltételrendszerének javítására tett intézkedések értékelése 2005-2010 között (jogi, személyi, tárgyi, szervezeti, finanszírozási feltételek)
A vizsgált időszakban sem kerültek tisztázásra az egészségügy területén a követendő alapelvek, az elérendő cél, a kielégíteni kívánt szükségletek, nem került megtervezésre a célok eléréséhez vezető út, nem került meghatározásra, hogy milyen intézmények, eszközök, humán erő szükséges mindehhez, nem történt meg ezek valós forrásigényeinek a felmérése, így a szükséges források biztosítása sem.
Nem került felmérésre egyetlen év költségvetési tervezése során sem, hogy, hogy a betegellátásban milyen problémák maradnak megoldatlanul, nem volt politikai szándék prioritást adni az egészségügynek.
Egészséges társadalom nélkül minden más gazdaság- és oktatásfejlesztési program halálra van ítélve, az ország, a nemzet jóléte nem érhető el, egészségügyi és gazdasági katasztrófához vezethet. Ezért a válságkezelésben az egészségügynek valós, nem csak retorikai szinten megvalósuló prioritást kérünk. Nem más társadalmi területek rovására, hanem épp ellenkezőleg: érdekében.
Ennek elmaradása esetén pár éven belül egészségügyi sivatagok alakulnak ki az országban, mivel a háziorvosok magas átlagos életkora, az évek óta elmaradó utánpótlás és a mindezekkel párhuzamosan gyorsuló orvos-elvándorlás miatt egyszerűen NEM LESZ aki gyógyítson. Ez pedig nemzettragédiához vezet.
Mivel az ellátás szerkezetén semmilyen érdemi változást nem hajtottak végre, és ugyanolyan körülmények között költötték el az egyébként is elégtelen finanszírozást, ebből törvényszerűen következett és következik, hogy az egészségügy forráshiánya újra termelődött és újra fog termelődni. Itt különös tekintettel kell lenni az utóbbi években végrehajtott járulékcsökkentésre, amely a nyugdíjkasszát gyarapította. A reálértékben csökkenő kiadások mellett az egészségügy előtt egyre több olyan feladat tornyosul majd, melyeket egyre hiányosabban tud majd csak megoldani, és képtelenné válik a valós ellátási igények maradéktalan kielégítésére. Nem fog megállni, sőt fel fog gyorsulni az ellátás színvonalesése, nőni fognak a várólisták, egyre hosszabb időre és egyre több beteg fog kicsúszni az ellátásból vagy kap hiányos ellátást.
A vizsgált időszak költségvetései nem adtak lehetőséget olyan bérpolitikát sem folytatni, amellyel növelhető lett volna az egészségügyi pálya vonzereje, megtartóereje. Ezzel ellentétes irányú változás a 2011. évi költségvetési törvény tervezetéből sem olvasható ki. Így folytatódni fog az egészségügy humánerő-helyzetének már-már irreverzibilisnek számító romlása, azaz növekedni fog a pályaelhagyások, külföldi munkavállalások, pályamódosítások, a magas átlagéletkorú, ma még aktív orvosok végleges nyugdíjba vonulása, és ami a legelkeserítőbb számunkra: teljességgel ellehetetlenül a magyar egészségügy munkaerő-utánpótlása.
Ennek egyenes következménye lesz a tovább romló megbetegedési, valamint halálozási statisztika, amelyekben egyébként is az utolsó helyen állunk Európában. Ezen belül növekedni fog az egyébként elkerülhető halálesetek száma. 2009-es statisztikai adat szerint közel 20 ezer elkerülhető haláleset fordult elő az országban, vagyis nagyon félő, hogy az évek óta tartó genocídium hatású folyamat nem fog megállni, hanem folytatódni fog.
Mindenki előtt ismert, hogy a kórházaknak jelentős tartozásai alakultak ki, amit most konszolidált, vagy megpróbált konszolidálni a kormányzat. Itt kell feltenni azt a kérdést, hogy az alapellátóknak miért nincs ilyen tartozása, miért nem kellett az elmúlt években többször is konszolidálni ezt az alrendszert?
Tudni kell,, hogy egy alapellátó háziorvosi vállalkozásnál a kórházi adósságokhoz hasonló tartozás nem alakulhat ki, nem tartozhatnak hosszabb távon egyetlen áruszállítójuknak, szolgáltatójuknak és az adóhatóságnak sem. Ugyanis abban a pillanatban, ahogy eladósodnak, az önkormányzat és az OEP szerződést bont, a szállítók nem szállítanak, a szolgáltatók megszüntetik a szolgáltatásukat (telefon, kötelezően működtetendő internet, víz, gáz, stb.), az adóhivatal rövid időn belül végrehajtást indít és vége az alapellátásnak az adott körzetben.
Mit tesz, mit tud tenni ilyenkor a háziorvos? A saját és munkatársai jövedelmét nem növeli, rosszabb esetben csökkenti, ezért nem jön létre ugyanaz, mint a kórházak esetében létrejöhet, mivel a közalkalmazotti bértábla szerint jövedelmet nekik törvényi kötelezettségük kifizetni.
A praxisok átlagfinanszírozása ma, 2010-ben átlagosan 800 ezer – 1 millió Ft közé tehető. Ebből kellene a háziorvosnak minden praxisköltségét állni. A jelenlegi finanszírozásban az ún. pontérték – melynek mértékére áralku lehetősége hiányában még javaslattételi joguk sincsen – mintegy 30 %-al marad el reálértéken a 2001. évitől. Ebből átlagosan egy háziorvos 160-180 eFt/hó nyugdíjjárulék alapot képező jövedelmet (vállalkozói kivét, társas vállalkozó közreműködői díja, munkabér) tud realizálni.
Ahhoz, hogy az orvos magának és a személyzetnek – már aki még megmaradt mellette – legalább a korának és végzettségének megfelelő közalkalmazotti bért tudjon adni és ennek ki tudja fizetni a járulékait is, továbbá fedezni tudja a praxisa valamennyi, inflációt követő működési költségét, akkor az elvégzett számítások szerint a 2010-es szinthez képest körülbelül a duplájára, de legkevesebb 70 százalékkal kellene emelni a finanszírozását.